Megmaradt Alice-nak (2014)

Hosszú ideig készültem rá, hogy megnézzem a Megmaradt Alice-nak filmváltozatát. Attól kezdve tudtam, hogy megterhelő művel lesz dolgom, ahogy hallottam róla, hiszen az egyetemi Emlékezet kurzus féléve során kaptuk a műről az ajánlást, mint pszichológiailag érdekes alkotás az Alzheimer-témában. És valóban az is. Megindító, megrázó és megríkató film, ami nem csak a betegség és a szenvedők megértéséhez visz közelebb, de önmagunkkal is szembesít és még az értékrendünkkel is konfrontál.

Folytatás

Nem értem a problémát – Kingsman: Az aranykör (2017)

Nem szeretek egy film megnézése előtt kritikát olvasni, mert egyrészt általában másként szoktam vélekedni az adott műről, mint a cikkíró, másrészt pedig nem szeretem befolyásolni magam. Minden óvatosságom ellenére néha-néha azért belefutok egy-egy elemzésbe, és amit a Kingsman: Az aranykörről olvastam, mind negatív volt, emiatt kicsit félve ültem be a moziterembe. Azonban szerencsére a végén mégis elégedetten távoztam, mert én egyik felhozott problémát sem véltem felfedezni a második felvonásban.

Folytatás

Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás

Kezdődjék hát a hetvenhatodik Éhezők Viadala! – Az éhezők viadala: A kiválasztott – Befejező rész (2015)

Nagy rajongója vagyok Suzanne Collins trilógiájának, és szinte példa nélkülinek tartom azt a hozzáértést és elhivatottságot, ahogy a filmesek vászonra vitték ezt a nem mindennapi történetet. Bár pontosan tudtam, hogy mi vár rám A kiválasztott befejező részben, tudtam a fájdalomról, a sírásról és a veszteségről, mégis alig vártam, hogy láthassam a filmet. Minden könyvadaptáció ezt érdemelné, minden moziba járóval egyetemben!

Mockingjay2.3

Folytatás

„Mindig ez van, aztán majd jön a futás, meg a sikítás!” – Jurassic Park 2. – Az elveszett világ (1997)

Hollywoodban, ha valami beválik, szokás folytatást készíteni belőle, és ez bizony nem a huszonegyedik század találmánya, hanem már a kilencvenes években is előszeretettel alkalmazták a filmesek. Így született meg a Jurassic Park második mozija, ami szerethető, vicces, és mozgalmas, ám mégsem volt képes azt a katarzist előidézni, mint az első film.

jurassicpark2.2

Folytatás

Azok a véres gimnáziumi évek – Carrie (2013)

Ezúttal egy remake-el van dolgunk, a Carrie-ből ugyanis 1976-ban már készült egy ikonikus film. Kimberly Peirce feldolgozása vegyes érzelmeket váltott ki a közönségből, sok kritikus pedig kíméletlenül lehúzta. A negatív visszhang azonban csak részben jogos, mert a film kicsit több, mint aminek látszik.

carrie 4

Folytatás

Az Éhezők Viadala 3: A Kiválasztott 1. rész (2014)

mockingjay1_pic1

Wow, wow, és megint csak wow – ezzel az egy szóval tudnám a legrövidebben leírni Az Éhezők Viadala harmadik részének kezdetét. Mivel nem igazán lehetett tudni, meddig mennek el a történetben, ez egyszerre töltött el izgatottsággal, és, bevallom őszintén, jókora adag félelemmel. A könyv esetében is az utolsó kötet okozta a legnagyobb szívfájdalmat nekem nem a minősége, hanem a tartalma végett , így joggal nem mertem belegondolni mi lesz akkor, ha a regény cselekményei vizualizálódnak. Hát, azt kell, mondjam, rosszabbra számítottam, és számomra ez egyelőre keserédes csalódás.

Folytatás