Egynek jó – Kong: Koponya-sziget (2017)

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és ha szigorúan vesszük, Tom Hiddleston volt az okom, amiért igazából vártam ezt a mozit, amiben egyfelől kellemesen csalódtam, másfelől furcsáltam.

Folytatás

Idén minden kívánságom teljesült – Power Rangers (2017)

Gyermekkorom egyik meghatározója – sok egyéb mellett – a Mighty Morphin Power Rangers, ami bugyuta volt, és kezdetleges történetű, de mégis korszakalkotónak bizonyult a kilencvenes években. Ebben a szériában mertek hozzányúlni a rasszokhoz és a nemekhez, mertek belőle poént csinálni és megmutatni, hogy igazán az ember maga számít, nem pedig a bőrszíne vagy a kromoszómája. Ennek megfelelően nagyon vártam az új Power Rangers filmet, és persze féltem is tőle. Féltem, mert bár tudom, hogy hatalmas potenciál van a történetben, a sorozatok során láthattuk, hogy ezt mennyire pocsék módon lehet megcsinálni. És vártam, mert ha ez a történet végre rendesen letisztul, és komoly hátteret kap, akkor bizony nagyon tud majd ütni. Aztán megnéztem a filmet, és biztosan állítom, ez a legjobb dolog, ami történt a franchise-al!

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

„Minden kalóz ennyire bolond?  Igen…”

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

„Ám szíven talált ámor, és nem kell már drága sok kincs, csakis az én kedves matróz uram, kinek párja nincs!” Folytatás

A Karib-tenger Kalózai – A Világ Végén

„Fel a lobogót!”

Folytatás

A Karib-tenger kalózai – A Holtak Kincse

„Az árny, a végzet árnya!”

Folytatás

Tarzan legendája

Az én környezetemben a Tarzan legendája fogadtatása meglehetősen vegyes volt, így muszáj volt lecsekkolnom a saját szememmel. Meg kell hagyni, egész mást hozott a film, mint amit vártam tőle, de talán ez nem is akkora tragédia.

Folytatás

Négy láb, egy cél – Egy kutya négy élete (2017)

A kutyákat lehet imádni, utálni, csak simán elviselni őket vagy lehet nem különösebben érdeklődni irántuk. Egy valami biztos: ezek a négylábú, szőrös állatok nagyon régóta szoros kapcsolatban vannak az emberekkel, már szinte annyira, hogy el sem lehet képzelni nélkülük az életet – ha mi magunk nem is tartunk háziállatként egyet sem, számtalan helyzetben megkönnyítik mindennapjainkat, gondoljunk csak a vakvezető-, rendőr-, mentő-, vagy éppen keresőkutyákra. Az Egy kutya négy élete ugyan műfajában nem sok újdonsággal dicsekszik, ám rendkívül szépen körbejárja a kutya-ember kapcsolat mibenlétét, mindezt egy egyszerű, picit talán csöpögős, de annál szívmelengetőbb történet keretében.

Folytatás