Bubis buble – Ne szórakozz Zohannal! (2008)

Eléggé tartottam a Ne szórakozz Zohannal! című Adam Sandler műtől, látván az utóbbi évtized filmes termését az úriembertől, azt hiszem joggal. Viszont a mozi igencsak meglepett, sőt, Sandler is, aki ezek szerint tudna színészkedni meg írni is, ha akarna – és jó lenne, ha akarna.

neszorakozzzohannal.3

Folytatás

A kockauralom kezdete – Pixel (2015)

Az idei mozis év igen felemásnak tekinthető, általam nagyon várt filmek okoznak csalódást (Fantasztikus négyes), miközben nem várt mozikba zúgok bele menthetetlenül (A Hangya), a Pixel pontosan ilyen mű, ami könnyed humorával és elmés kiszólásaival igazán feledhetetlen másfél órát szerzett nekem – és van egy olyan érzésem, hogy még fog is!

pixels.2 Folytatás

Nagyfiúk 2 (2013)

Az előző részen felbuzdulva vágtam neki a második film megnézésének, mint azt előző cikkemben (itt tudjátok elolvasni) is említettem, baromira tetszett a Nagyfiúk. Nos, a Nagyfiúk 2 olyan, mintha lehúzták volna az elsőt a vécén, átvitt értelemben és szó szerint is, mert kizárólag undorító és alpári viccek vannak benne, meg olyan izzadságszagú erőltetett poénok, hogy gyakorlatilag fapofával ültem végig a film alatt.

nagyfiuk2.1

Folytatás

Nagyfiúk (2010)

Ettől a filmtől leginkább fingós és alpári poénokat vártam, ehelyett kaptam egy kedves kis történetet, ami tele van tűzdelve poénokkal, és bár néha akad benne egy-két gusztustalan vicc is, de esküszöm, még azok is jól működnek.

nagyfiuk.4

Folytatás

Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak (2012)

Genndy Tartakovsky neve mindenkinek ismerős valahonnan, elárulom, neki köszönhetünk egy rakás vicces rajzfilmet gyerekkorunkból: Dexter laboratóriuma, Pindúr Pandúrok vagy éppen a Billy és Mandy kalandjai a kaszással. Így már egyértelművé is tettem, hogy a néző mit is várhat el a filmtől: igen, egy könnyed szórakozást, kissé abszurd humorral megfűszerezve – ezt várjuk és ezt is kapjuk.

Hotel-Transylvania.2

Folytatás