Kenneth Branagh esete a kacifántos bajusszal – Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Az új Gyilkosság az Orient Expresszen filmre azóta vártam, mióta megláttam az előzetesét. Ugyan nem tartom magam a legnagyobb Agatha Christie rajongónak, azért szívesen olvasok és nézek minden olyan sztorit, ami az ő nevéhez fűződik, Poirot karakterét pedig azóta imádom, mióta először láttam a tévében. Ezek alapján nem volt kérdéses, hogy ismét moziba kell mennem, ám bevallom, kissé féltem ettől az adaptációtól, hiszen másoktól nem hallottam túl sok jót róla, és a trailer alapján azért voltak nekem is fenntartásaim, ám ezekre a végeredmény – legalábbis számomra – abszolút rácáfolt.

Folytatás

A nyelv, mint fegyver – Érkezés (2016)

Bevallom, a negatív kritikák hatására húztam az Érkezés megtekintését ilyen sokáig, és ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem kell az ilyenekre hallgatnom – pont, ahogy a Terminator Genesys esetében sem kellett volna. Az Érkezés ugyanis egy kiváló sci-fi, ami okos, logikus, és olyan szinten ötvözi a drámát a tudománnyal, mint előtte még senki.

Folytatás

Megmaradt Alice-nak (2014)

Hosszú ideig készültem rá, hogy megnézzem a Megmaradt Alice-nak filmváltozatát. Attól kezdve tudtam, hogy megterhelő művel lesz dolgom, ahogy hallottam róla, hiszen az egyetemi Emlékezet kurzus féléve során kaptuk a műről az ajánlást, mint pszichológiailag érdekes alkotás az Alzheimer-témában. És valóban az is. Megindító, megrázó és megríkató film, ami nem csak a betegség és a szenvedők megértéséhez visz közelebb, de önmagunkkal is szembesít és még az értékrendünkkel is konfrontál.

Folytatás

Az (2017)

Stephen King nevét 10 és 80 év között senkinek nem kell bemutatni. A horror nagymesterének kikiáltott író valójában szinte sosem horrort ír: műveiben az emberi lélek mélyeibe tekinthetünk be, rámutat a legbelsőbb félelmeinkre: magány, értéktelenség, gyengeség.

Mindenki fél valamitől, és King ezt nagyon is jól tudja. Sikereinek alapja, hogy ezeket a félelmeket tárgyiasítja és teszi legyőzhetővé a könyvek lapjain. Egyik leghíresebb regénye, az AZ (IT) pontosan erre épít: a mindenki számára más alakban megjelenő félelem, és annak legyőzése áll a történet középpontjában.

King korunk egyik legjobb írója, óriási rajongótábora van, épp ezért sokan döntöttek már úgy, hogy egyik-másik művét megfilmesítik. Ez a kísérlet hol sikerült, hol nem, a kudarc oka többnyire abban keresendő, hogy az általa ábrázolt események színtere sokszor maga a lélek. Összetett, rétegről rétegre épített történetekről van szó, amiket nagyon nehéz úgy vászonra vinni, hogy a félelem és a vér között ne vesszen el a lényeg. Az AZ rajongóinak többsége épp ezért félelemmel vegyes izgalommal várta, mi fog kisülni Andy Muschietti próbálkozásából. Az eredmény pedig meglepően jó lett.

Folytatás

Time After Time (2017), első évad

Kicsit fura volt most leírnom a fentebb látható címet, hiszen a szóban forgó széria, ami egészen fellelkesített még a tavasszal, mindössze csak ennyit élt meg: egy évadot. És még mindig nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem.

Folytatás

Poldark – 3. évad

A 2016/2017-es, viszonylag gyenge tévés szezon után az ember hálát ad a visszatérő, minőségi szériákért – mint például a Poldark.

Folytatás

Pilotmustra: Midnight, Texas

Teljesen véletlen akadtam bele ebbe a sorozatba, ami amúgy Charlaine Harris, a True Blood-széria anyjának azonos című regényfolyamának adaptációja, és mivel elég vegyes érzelmeket táplálok Sookie vérrel átitatott kalandjait irányába, bevallom, némiképp kétkedve álltam a dologhoz. Viszont azt is örömmel jelenthetem, hogy az első rész kifejezetten kellemes meglepetést nyújtott.

Folytatás

Papírvárosok

Egyik unalmas estémen (amik mostanság igencsak megfogyatkoztak), végre eljött az idő, hogy ezt a filmet is megnézzem. Régóta terveztem, de valahogy mindig elfelejtődött, kimaradt. Mindig el szoktam olvasni néhány kritikát az adott filmről más oldalakon is, hogy lássam, mások hogy viszonyulnak a cikkem tárgyához, és most gy érzem, meg kell említenem, hogy nagyon megosztó művel állunk szemben. Folytatás

Pilotmustra: The Last Tycoon

Valljuk be, igencsak gyenge televíziós szezonon vagyunk túl – elég csak rápillantani, mennyi új széria is kapott idén kaszát –, így hát külön öröm volt belebotlanom a The Last Tycoonba, mivel már nagyon régen nem ragadott így magával sorozat.

Folytatás

Pilotmustra: Still Star-Crossed – In Fair Verona, Where We Lay Our Scene

Az amerikai ignorancia tetőfoka, avagy miért is nem klappol a reneszánsz-kori Európa és a diverz casting?

Folytatás