Sarah Perry: Az essexi kígyó

“(…) mindnyájunk lelkében akadnak sötét tájak, amiket nem érdemes bolygatni.”

Ahogy a bölcs könyvmolyok mondják: ne ítélj könyvet a borítójáról. Néha azért el lehet csábulni egy-egy különlegesen szépséges darab iránt, ahogy én is tettem. Szerencsére Az essexi kígyóban több rejlik egy jól eltalált borítónál, több rangos irodalmi díjjal is büszkélkedhet – nem mintha annyira számítana -, és végül úgy is elnyerte a tetszésemet, hogy közel sem ilyen történetre számítottam.

Folytatás

Margaret Atwood: Alias Grace

“Vannak dolgok, amiket mindenkinek el kellene feledni, és soha többé nem beszélni róluk.”

Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye eredetileg 1996-ban jelent meg, és végre hozzánk is megérkezett. Ehhez talán hozzájárult A szolgálólány meséjének sikere, illetve az is, hogy nemrégiben az Alias Grace-ből is tévésorozat készült.

Folytatás

Bokodi Balázs: Szuicidrománc

Olvastál már ma valami igazán kiábrándítót? Még nem? Akkor olvasd el a Szuicidrománcot! Ez a könyv kicsit sem vidám, nem kedves, nem romantikus és tulajdonképpen semmi jó nincs benne. Épp ezért nagyon furcsa amikor mégis azt kell mondanom, hogy egy állati jó könyv. Keményen belerúg az olvasóba, nem tisztel semmit és senkit – és pontosan ez a gátlástalanság az, amely megadja a regény varázsát.

szuic.jpg

Folytatás

Ira Levin: Rosemary gyermeke

“Aki nem tud mindent, az mégiscsak boldogabb.”

Halloween közeledtével évről évre lekerülnek a polcról az olyan klasszikusok, mint Ira Levin kultikus regénye, mellyel a hatvanas években megújította a horror műfaját.

Folytatás

Paula McLain: Napkeringő

“– Mindannyian számtalan dologtól félünk, ám ha az ember lebecsüli magát, vagy engedi, hogy a félelem börtönében éljen, akkor többé már nem önmaga, nem igaz? A valódi kérdés az, hogy vállaljuk-e a boldogsággal járó kockázatot.”

A Távol Afrikától című film világszerte ismertté tette Karen Blixen nevét.  A dán bárónő emlékiratain alapuló történet az angol Denys Finch Hattonnel való szerelmét meséli el. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik személy is…

Folytatás

Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

“Megízlelni valamit: gyönyörűség; leírni ezt a gyönyörűséget: művészi aktus, de az igazi műalkotás végeredményben a mások ünnepe.”


Muriel Barbery francia írónő nagyon magasra tette a mércét A sündisznó eleganciájával, ami azonnal belopta magát a szívembe. Ezért aztán nem kevés elvárással kezdtem bele ebbe a rövid kis könyvbe, melyben ismét ikerült megragadnia az élet egyszerű pillanatait.

Folytatás

Sarah Addison Allen: The Sugar Queen

„Van úgy, hogy egyszerűen csak jobban érezzük magunkat attól, ha van a közelünkben könyv.”

 

Ahogy beköszöntött a hűvösebb idő, azzal a lendülettel le is kaptam ezt a könyvet a polcomról. Sarah Addison Allen verhetetlen hangulatkeltésben, és az őszt is legalább olyan lenyűgözően jeleníti meg, mint a forró nyári napokat.

Folytatás

James Bowen: Bob, az utcamacska

„Mindenki megérdemelne egy olyan barátot, mint amilyen Bob.”

A Bob, az utcamacska életem egyik legszívmelengetőbb könyve. Bob és James története nem csak a hozzám hasonló macskabolondokat veszi le a lábáról, hanem minden állatbarátnak könnyedén belopja magát a szívébe.

Folytatás

Whoopi Goldberg: Ha valaki azt mondja, „kiegészítesz engem”, fuss el! (2015)

Soha nem gondoltam volna, hogy pont Whoopi Goldbergtől fogok párkapcsolati tanácsokat hallani, és még bólogatok is majd hozzá. Pedig a híres színésznő pontosan ezt érte el nálam a Ha valaki azt mondja, „kiegészítesz engem”, fuss el! című könyvével, ráadásul mindezt olyan játszi könnyedséggel, hogy szinte észre sem vettem. Számomra egyáltalán az is újdonság volt, hogy Whoopinak jelent már meg könyve, az meg főleg meglepett, hogy néhány kollégájával ellentétben ő nem életrajzi regényt, hanem – a jelen alkotás mellett –, leginkább gyerekeknek szóló könyveket ad ki.

Folytatás

Karine Giébel: Csak egy árnyék

“De az árnyék még mindig ott van, örökké ott van. A hátad mögött, az életedben. Vagy csak a fejedben…?”

 

 

Bevallom, kissé kétkedve fogadtam a Könyvmolyképző kiadó új, női pszicho-thrillerek címke alatt megjelenő könyveit, mert nem kevés fenntartásom van ezzel a kategóriával és a létjogosultságával kapcsolatban. A bennem élő amazon ennek láttán előkapta a harci bárdját… akarom mondani, a bájos körömreszelőjét és gyilkos pillantással kezdte élezgetni. Felejtsük is el örökre ezt a címkét, mert már azelőtt ellenszenvessé teszi a könyvet, hogy egy sort is olvastam volna belőle, ami nem valami fair az íróval szemben.

Folytatás