Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Imádom, ha egy könyv annyival magával ragad, hogy megszűnik körülöttem a világ, nem veszem észre az idő múlását, csak azt látom, mi történik a könyvben, és hogy ezt miképpen élik meg hőseim. Becca Fitzpatrick regénye, a Csitt, ​csitt számomra ilyen élményt nyújtott, és nem egészen két délután alatt végig is száguldottam a köteten, aminek minden percét élveztem.

Folytatás

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Imádom, ha egy könyv annyival magával ragad, hogy megszűnik körülöttem a világ, nem veszem észre az idő múlását, csak azt látom, mi történik a könyvben, és hogy ezt miképpen élik meg hőseim. Becca Fitzpatrick regénye, a Csitt, ​csitt számomra ilyen élményt nyújtott, és nem egészen két délután alatt végig is száguldottam a köteten, aminek minden percét élveztem.

Folytatás

Karine Giébel: Csak egy árnyék

“De az árnyék még mindig ott van, örökké ott van. A hátad mögött, az életedben. Vagy csak a fejedben…?”

 

 

Bevallom, kissé kétkedve fogadtam a Könyvmolyképző kiadó új, női pszicho-thrillerek címke alatt megjelenő könyveit, mert nem kevés fenntartásom van ezzel a kategóriával és a létjogosultságával kapcsolatban. A bennem élő amazon ennek láttán előkapta a harci bárdját… akarom mondani, a bájos körömreszelőjét és gyilkos pillantással kezdte élezgetni. Felejtsük is el örökre ezt a címkét, mert már azelőtt ellenszenvessé teszi a könyvet, hogy egy sort is olvastam volna belőle, ami nem valami fair az íróval szemben.

Folytatás

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

„Az vagy, aki vagy, akár tetszik, akár nem, akkor már miért ne tetszene?”

A csodálatos Waverley-kert garantáltan megédesíti a nyári napokat egy kis háztáji mágiával.

Folytatás

Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen Hopeless sorozat 1. rész

Kicsit vonakodva kezdtem neki a könyvnek több okból is. Egyik indok, hogy a kötetet igazából azért vettem meg, mert a Könyvmolyképző Kiadó Rubin pöttyös Szeretetcsomag akciójában a sorozat 2,5. részét kaptam ajándékba. Mivel szenvedélyes könyvgyűjtő vagyok, ezért egyértelmű volt számomra, hogy ebből a sorozatból az első két könyvet is be kell szereznem. Erre az idei Nemzetközi Könyvfesztiválon sort is kerítettem. Másik elég nyomós indok, hogy olyan témát boncolgat az író, ami nem hogy nőként, de szerintem mindenkinek nehezen feldolgozható. Álljon itt két címke ízelítőként: gyermekbántalmazás és nők elleni erőszak.

Folytatás

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

“Az emlékek folyton változnak, mint a földet borító laza hótakaró a szélben, vagy akár egy szellemkórus tagjai, egymással feleselnek.”

Izland, egy érdekes nő és egy gyilkosság – ez a három dolog elég volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet és izgatottan várjam a könyv megjelenését. Szerencsére nem is okozott csalódást.

Folytatás

Katja Millay: The Sea of Tranquality

„Azok, akikkel sosem történt semmi szar, mindig azt hiszik, hogy tudják, mi a helyes reakció arra, ha az embernek tönkreteszik az életét. Azok pedig, akik átéltek valami szart, azt hiszik, hogy mindenkinek pontosan ugyanúgy kellene megbirkóznia vele, mint ahogy nekik sikerült. Mintha létezne szabálygyűjtemény a pokol túlélésére.”

covers_305145

Ez egy elképesztően jó könyv. Nincs rózsaszín cukormázzal nyakon öntve – a benne felbukkanó tetemes mennyiségű édesség ellenére sem -, inkább csak fogja a csúnya, kegyetlen valóságot, és a gyanútlan olvasó képébe vágja. És ez így tökéletesen rendben van.

Folytatás

Richelle Mead: The Glittering Court

glitteringcourt

Richelle Mead könyvei mindig is közel álltak a szívemhez, bár legutóbbi regényének, a Soundlessnek nem igazán sikerült magával ragadnia (azzal a kötettel még mindig küzdök). Azonban a The Glittering Court egy az egyben kiküszöbölte ezt a csorbát.

Folytatás

K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet

tentinybreaths

Ez az a könyv, ami sokkal jobb lett volna, ha mer egy kicsit bátrabb lenni – ami elég nagy szó, mert így is elég merész.

Folytatás

Claudia Gray: Evernight-kötetek (Evernight, Stargazer, Hourgalss, Afterlife)

Bevallom, vámpírokkal és szép borítókkal nekem bármi szemetet el lehet adni (és igen, az Alkonyat mindegyik kötetét olvastam), bár az Evernight – Örökéj szerintem igazán jó lett, az utána kiadott folytatásokról már ez nem mondható el, sőt, könyvről könyvre olyan szinten csökkent a történet minősége, hogy a legvégére már bántam a ráfordított időmet.

evernight

Folytatás