Dennis Lehane: Viharsziget

Éreztétek már úgy, hogy ezt a könyvet most azonnal el kell, hogy kezdjétek olvasni? Én igen, még pedig nem is olyan régen, amikor elmentem beszerezni barátnőmnek Dennis Lehane: Viharsziget című könyvét. Megláttam a borítót és mintha a könyv beszélt volna hozzám. Annyira vonzott, hogy nyissam ki, csak egy picit olvassak bele, mint talán még egy könyv sem. És azt kell mondanom, hogy nem csalódtam egy betűnyit sem.

Folytatás

Isten egy mókus – A visszatérő (2015)

Az Oscar-díjas Alejandro Inárritu új, Oscarra jelölt filmje végre meghozhatja Leonardo DiCapriónak a vágyott díjat, és nem csak a hiteles, szó szerint húsba vágó játéka miatt, hanem azért is, mert A visszatérő úgy marcangolja szét a hősies amerikaiakról és elnyomott indiánokról kialakult hollywoodi kliséket, mint még semmi. Mégsem ajánlom mindenkinek: hosszú, nyomasztó hangulatú és (indokoltan) fröcsög benne a vér – ha gyenge a gyomrod, semmiképpen ne nézd meg, de ha nem zavar a vér, nem pörgős blockbusterre készülsz, plusz érdekel egy személyes dráma és egy történelmi konfliktus naturalista ábrázolása, akkor ezt a filmet neked találták ki.

the-revenant-thumb-600x350

Folytatás

Viharsziget

A film egy kérés volt, de azt hiszem, nagyon jól tette az olvasónk, hogy a szó szoros értelmében követelte tőlem ezt a kritikát, mert az életem szegényebb lenne, ha nem nézem meg – igen, most lehet fújolni, hogy még nem láttam. Nem csak azért jó, hogy kérték, mert tetszett, de az egyik kedvenc témám – az őrültek – került benne terítékre.

viharsziget2

Folytatás

Django elszabadul (2013)

Leszögezném, hogy nem szeretem Quentin Tarantinot. Vannak korrekt munkái, de közel sem tartom akkora tehetségnek, mint azt manapság mindenki teszi – bár gyanítom annak a fele nem látta a filmjeit. A Django elszabadul (Django Unchained) a jó munkái közé tartozik.

django3

Folytatás