Öt valóban nézhető romantikus vígjáték

Még valamikor a nyár folyamán anyum rábukkant egy, „Tíz romantikus vígjáték, amit látnod kell” címszó alatt futó listára, és ragaszkodott hozzá, hogy végigzongorázzuk a rajta lévő filmeket – hát, maradjunk annyiban, hogy a tízből volt talán három, amit végig is bírtunk nézni. A rom-kom műfaj alaphelyzetben sem éppen a kiemelkedő minőségű alkotáskról szól, de a listán szereplő filmek nagy része még ennek a tudatában is kiverte nálam a biztosítékot. Így hát, bár nem vagyok a műfaj die-hard rajongója, úgy döntöttem, én is összerakom a saját rom-kom listámat, rajta olyan filmekkel, amiket valóban megéri megnézni.

Folytatás

To the Bone (2017)

Van egy olyan érzésem, hogy Lily Collins vezekel a City of Bonesért (vagy ezzel csak így vagyok így?) – már a Tükröm, tükrömben is jó volt, a The Last Tycoon egyenesen megvett kilóra, és most pedig egész jól alakított a To the Bone-ban is, ami egy olyan témát vesz górcső alá, amivel igenis foglalkoznunk kell manapság: az anorexiát.

Folytatás

Pilotmustra: The Last Tycoon

Valljuk be, igencsak gyenge televíziós szezonon vagyunk túl – elég csak rápillantani, mennyi új széria is kapott idén kaszát –, így hát külön öröm volt belebotlanom a The Last Tycoonba, mivel már nagyon régen nem ragadott így magával sorozat.

Folytatás

Senki sem menthetetlen – Bízz a szerelemben (2012)

211699

Nem könnyű olyan romantikus filmet találni, ami ahelyett, hogy a szerelemmel és párkapcsolattal kapcsolatos vágyainkat teljesítené könnyen fogyasztható közhelyekkel és pótlékokkal, inkább rákérdez, hogy miért is nem működik a dolog, ha éppen nem működik, és mit rontunk el ilyenkor. Ráadásul nem akarja feleslegesen lehangolni a nézőt, amiért pluszpont jár neki. Folytatás

Így is lehet romkomot csinálni – Ahol a szivárvány véget ér (2014)

loverosie_pic1

Nem vagyok túlságosan oda a romantikáért, ezt már a beszámolóm elején le szeretném szögezni – teljesen mindegy, hogy gesztusról, vagy könyvről, filmről, illetve bármilyen más alkotásról van szó, belőlem általában a „fúj, ez nyálas”-reakciót váltják ki az ilyen dolgok. A romkomok olyan szempontból „jobbak”, hogy legalább viccesek, emiatt feltételezhetően nem szenvednek annyit a karakterek, mint például egy drámában, de ennek ellenére messze áll a műfaj attól, hogy a kedvencem legyen. Az Ahol a szivárvány véget ér esetében igazából Sam Claflin miatt döntöttem úgy, hogy látni akarom ezt a mozit, és be kell valljam, pozitívan csalódtam.

Folytatás

A szerelmen innen, a barátságon túl – Ahol a szivárvány véget ér (2014)

loverosie1

Rózsaszín ködbe burkolózó, cuki, habos-babos, tizenkettő egy tucat romkomra számítottam, erre kaptam egy mély, valódi érzelmekkel átitatott történetet – és egyáltalán nem bánom.

Folytatás

Tükröm, tükröm (2012)

Az elmúlt pár hónapban párszor már bizonyítottam, hogy egy csipetnyi modern fűszerezéssel megízesített tündérmesékkel engem totál kenyérre lehet kenni – elég csak a Bűbájra, az Elátkozott Ellára vagy a Csillagporra gondolni –, így nem hiszem, hogy nagy meglepetést okoz, ha azt mondom, a Tükröm, tükrömnek is sikerült teljesen lenyűgöznie.

mirrormirror2

Folytatás

A pap – Háború a vámpírok ellen (2011)

A posztapokaliptikus világok nagy rajongója vagyok – ezt az egészet talán még gyerekkoromban indította el a Power kapitány és a jövő katonái. Tisztában vagyok vele, hogy mind filmes, mind képregényes berkekben nem kedvelik A papot, de ha nincs a film, akkor én, földi halandó sosem értesülök a nagyszerű képregényről, vagyis ez esetben erről a koreai manwháról.

apap.2

Folytatás

A végzet ereklyéi – Csontváros, a visszavágó

Mint egyetlen „könyv szűznek” a csapatból, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy szinte minden előismeret nélkül nézzem végig a Végzet Ereklyéi- Csontváros c. remekművet. Nos, íme, a rövid összegzés: Megnéztem. Nem tetszett. Kifejezetten téptem tőle a hajamat és nem azért, mert a színészek kissé nagyon ripacskodnak, vagy hogy történet ritka sablonos és még csak azért sem, hogy a szinte egyetlen jó pasi „sorsszerűen” összejön a főhős csajjal. Ezeket már megszoktam az ilyen típusú filmeknél. DE azt, hogy az egyetlen szimpatikus dolog ebben az..izében egy jól sminkelt Warlock legyen (Igen, Magnus az), hát hogy ezen túltegyem magam kelleni fog a mindenkit-leverek -ezért tabletta. Mert itt is csak azt bírom mondani, amit a legtöbb filmnél nem tudok: volt benned lehetőség, csesszed meg! És nem használták ki. Kicsit sem.

Csontváros2-2

Folytatás

A Végzet Ereklyéi – Csontváros, rajongói szemmel

Talán még a magyar kiadás előtt rajongója voltam a könyveknek, azóta is tűkön ülve várom minden egyes új kötetet, Cassandra Clare-t pedig napjaink egyik legjobb young adult-írójának tartom (összes eddig megjelent kötete ott virít a „piedesztálon”, ahová csak a kedvenceim könyvei kerülhetnek). A filmmel viszont nem ilyen rózsás a viszonyom. Eredetileg meg akartam én nézni moziban, aztán addig húztam az időt, amíg lekerült a műsorról, utána valahogy nem akaródzott megnézni, a trailer kifejezetten taszított, de aztán a héten rávettem magam, és végre megnéztem – nem mondanám, hogy egy kifejezetten pozitív élmény volt.

cityofbones_1

Folytatás