Cartagena – Menekülés az erődből

A Cartagena volt az első társasjáték, amit felnőtt fejjel, saját elhatározásból vettem meg magamnak, és ezt azóta sem bántam meg, a mai napig a kedvenc játékom. Minden korábbi társasjátékomra úgy tettem szert, ahogy a többség: ajándékba kaptam. Az egyetemi évek alatt többször játszottam a ma már híres/hírhedt Catan telepeseivel, és úgy döntöttem, hogy muszáj megvennem magamnak is, így életemben először elzarándokoltam egy társasjáték szaküzletbe. De karácsony előtt nem sokkal jártunk, a Catan pedig a legnagyobb slágerterméknek számított a játékpiacon, így nem volt készleten. A boltvezető néni azonban rendkívül kedves volt, és mondta, hogy ha szeretem a stratégiai játékokat, akkor mutat nekem a Catannál szórakoztatóbbat is. Elővette a Cartagénát, és játékra invitált. Hiába szabadkoztam, hogy nincs nekem 3-4 órám ott helyben megtanulni egy játékot és lejátszani egy teljes menetet, de rámutatott arra, amit a mai napig a Cartagena legelőnyösebb tulajdonságának tartok: percek alatt megtanulható, és egy-egy menet maximum fél órát vesz igénybe, de többnyire még annyit sem. Egy óra múlva túl voltunk 3 partin, én pedig egy Cartagena boldog tulajdonosaként távoztam az üzletből.

De mi is az a Cartagena? Folytatás

Albert Zoltán: Az alkimista-kódex

*** SPOILERVESZÉLY ***

Íme egy könyv, ami sokkal többet ígér, mint amit ad, de! Igen, itt jön a DE! Azt kell mondanom, hogy közel sem olyan rossz ez a történet, mint ahogy sokaktól olvastam már, sőt nekem még tetszett is, ha elvonatkoztattam a címtől.
Albert Zoltán, a mű írója egész jól keveri a misztériumot a magyar történelemmel, pontosabban Hunyadi Mátyás uralkodásának idejével és megismertet olyan történelmi helyekkel, amelyekről jó eséllyel nem hall az ember a történelem órákon (legalábbis én nem hallottam).

Folytatás