Három film a bénulásról

A soron következő három filmet nagyon sok szempont szerint lehetne rendezgetni. Lehetne szempont a befejezés, a valóságtartalom, a valóság korrektúrája, a társadalmi relevancia, a pszichológiai relevancia és még sok más. Az én szempontom a könnyedség lesz, annak ellenére, hogy a bénulás maga nem egy olyan téma, amelyben bármikor el lehetne kerülni a nehéz helyzetek ábrázolását vagy a nehéz kérdések feszegetését. Ez azonban csak részint képezi írásom tárgyát.

Folytatás

Derült égből apu

Az előzetes alapján jópofa vígjátéknak tűnt, így egyik este úgy döntöttünk a barátommal, hogy megnézzük. Nem pont azt hozta, amire számítottunk, de azért csalódnunk sem kellett.

Folytatás

Ez tényleg pokoli – Inferno (2016)

Ugyan nem olvastam Dan Brown egyik könyvét sem, ám a belőlük készült filmadaptációk nagyon is kedvemre valók, így az Infernót is lelkesen vártam – ha másért nem, hát azért, mert kishazánkban forgatták, és egy kedves barátom saját gyártású színpadi kelléke is szerepel benne, amihez nem mellesleg tőlem volt a festék. De sajnos mélyen csalódnom kellett az új filmben, és az a legnagyobb baj, hogy ez nem a rendezés, a vágás vagy a főszereplők hibája, hanem a történeté!

Folytatás

Romantika és illegális bevándorlás – Samba (2014)

A hatalmas sikert arató, 2011-es Életrevalók után nagy várakozás övezte a rendezőpáros, Eric Toledano és Olivier Nakache új filmjét, a Sambát, amiben ráadásul ismét Omar Sy a főszereplő. Az biztos, hogy a készítőknek erős affinitásuk van a komoly tematikák érzékeny, sőt, kedves ábrázolásához, ám ennek ellenére a Samba mintha kevésbé lenne merész, mint méltán ünnepelt elődje.

samba 1

Folytatás

A Top 5 életrajzi film

Mint azt már korábban írtam, jó életrajzi filmet nehéz csinálni, mivel a néző speciális elvárásokkal ül le elé. Szeretne mindent megtudni a „nagy” ember valódi életéről, annak híres és kevésbé híres mozzanatairól, közben viszont nem akar unatkozni. Tehát egyfajta egyensúlyt kell létrehozni az intim, de autentikus részletek, és az akció között, amit csak egy kicsit lehet túldramatizálni. Sok film úgy teremti meg a megfelelő összhangot, hogy tulajdonképpen történelmi filmmé válik – ilyen a Nagy Sándor, vagy a Schindler listája. Ezek is nagyszerű művek, csak épp kevésbé az emberről, mint inkább a korról, történelmi eseményekről szólnak. De akkor milyen egy jó, tisztán életrajzi film? Az alábbi öt példa bemutatja.

Folytatás