Kiéhezettek (2016)

Vannak azok a könyvadaptációk, amelyek úgy rosszak, ahogy vannak. Azt hiszem, mind ismerünk botrányos próbálkozásokat, mint amilyen a Beastly/A szörnyszívű vagy az Eragon. És vannak azok a filmadaptációk, amelyek csak azért rosszak, mert nem kapják el a történet lényegét. A Kiéhezettek filmadaptáció, meglátásom szerint ez utóbbi kategóriába tartozik, és ez a legnagyobb bűne, mert minden, de MINDEN megvan benne, ami egy igazán jó filmhez kell, és épp csak az a kicsi plusz hiányzik belőle, ami ahhoz kellene, hogy egy jó – sőt, egyéb adottságai révén nagyon jó – könyvadaptáció legyen belőle, ami azért igazán furcsa, mert a könyv szerzője egyúttal a forgatókönyv írója is! A könyvről már olvashattatok tőlem, lássuk a filmet is.

Folytatás

Az emberiség minden hülyesége ezerszer és még egyszer – avagy a World War Z kétszer

A World War Z talán az utóbbi évek legjobb példája annak a már-már közhelynek számító poénnak, hogy miért ne ítélj meg egy könyvet a belőle készült film alapján. Megnéztem a filmet és valami nem tetszett – ezt bővebben lásd Catleen kritikájában. De valami mégis megfogott, talán az a nyomasztó érzés, amit hagyott, mindenesetre, mikor felbukkant a párom asztalán a könyv – mindig is buktam a könyvekre, amikből film is készült, kövezzetek meg érte – hosszas szemezgetés és vívódás után lecsaptam rá. Gondoltam, majd én ezt jól összehasonlítom, ám minél tovább jutottam a könyvben, annál nagyobb lett a kérdőjel. Mit fogok én ezeken összehasonlítani??? De hát szóltak előre, én viszont csak miután láttam, hittem, de alaposan meggyőződtem.

z4

Folytatás

Hosszú az Út a vadonba

De megéri rászánni a hosszú időt. Ajánlok hozzá egy elmélyülésre hajló, nyugalmas estét.

Bár ez a film egy igaz történeten alapuló oknyomozó-riportkönyv adaptációja, Hollywood alaposan kitett magáért.

Chris és Chris

Szükségtelen lehet mondanom, de nagyon szeretem ezt a filmet! Egy éve láttam először, s bár nem mondhatnám, hogy azonnal a hatása alá kerültem, de könnyű volt belesodródni a hangulatába, mikorra pedig a fajsúlyosabb részhez értünk, már nehéz lett volna szabadulni: hogy úgy mondjam, a békés történetpatakocska, vad folyammá duzzadva ragadja magával a nézőt, mint az oly meghatározó jelentőségű, fagyos, alaszkai folyó. Ide azonban még nem érkeztünk el. Folytatás

Dupla Hulla – avagy a Warm Bodies egy megszállott szemével

Spoiler a köbön

Fura érzés az, mikor az ember egy zombitól tanul meg élni. Mégis ilyesmi kapcsolatom van ezzel a könyvvel és R-mesterrel. Olvashattatok róla már Orlissa tollából (a filmről és a könyvről is).

duplahulla1

Folytatás