Interjú Robin O’Wrightly írónővel

„Nehéz meghatároznom magam, mert sok oldalam van.”
Robin O’Wrightly

Ismét egy interjúval köszöntelek Benneteket. Ezúttal Robin O’Wrightly írónővel beszélgettem, akinek az elmúlt években három könyve jelent meg és a negyedik már készülőben.

Folytatás

Nem értem a problémát – Kingsman: Az aranykör (2017)

Nem szeretek egy film megnézése előtt kritikát olvasni, mert egyrészt általában másként szoktam vélekedni az adott műről, mint a cikkíró, másrészt pedig nem szeretem befolyásolni magam. Minden óvatosságom ellenére néha-néha azért belefutok egy-egy elemzésbe, és amit a Kingsman: Az aranykörről olvastam, mind negatív volt, emiatt kicsit félve ültem be a moziterembe. Azonban szerencsére a végén mégis elégedetten távoztam, mert én egyik felhozott problémát sem véltem felfedezni a második felvonásban.

Folytatás

Büszkeség és balítélet meg a zombik (2016)

Meglehet, hogy e méltán népszerű klasszikus keményvonalasabb rajongói tábora már e film ötletét is blaszfémiának tekinti, ám én, annak ellenére, hogy mintegy háromszor olvastam a könyvet, háromszor láttam a 2005-ös gyorstalpalót és számát sem tudom, hányszor néztem végig a hat részes minisorozatot, izgalommal telve ültem le, hogy megnézzem a legújabb Büszkeség és Balítélet, ezúttal zombikkal dúsított változatát. Mert mi lehetne nagyobb nyári szórakozás valakinek, akinek zombihorrorok (és románcok) és e biedermeier klasszikus is egyaránt rajta van a kedvencei listáján?

Folytatás

Nyom (1985)

Szóval a tapasztalat azt mutatja, hogy számítógépes játékokból ritkán lehet jó filmet csinálni. Ezzel szemben azonban a Nyom azt bizonyítja, hogy társasjátékokból viszont lehet.

Folytatás

Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással) (2016)

Mert Andy Samberggel nem nagyon lehet félrelőni.

Folytatás

A boldogító talán (2008)

A boldogító talán nem aratott osztatlan sikert a közönség körében a maga idejében, de számomra mégis első látásra szerelem volt és sikerrel felhumorkodta magát a bármikor szabadon előkapható romantikus komédia palettámra. Ennek ellenére értem és megértem, miért ragadt meg az egynyári film kategóriában és nem jutott be a műfaj klasszikusai közé, hiszen valljuk be, a történet vége már akkor tudható, amikor leül az ember a székébe, hogy megnézze ezt az alkotást. Mégis, én azt mondom, mindenképpen érdemes rászánni azt a mintegy két órát, mert egyetlen estére kiváló szórakozás.

Folytatás

Pilotmustra: Stan Against Evil

John C. McGinley volt a kedvenc színészem a Dokikban, így igen megörültem, mikor megláttam a Stan Against Evil plakátján. A pilot azonban nem aratott nálam nagy sikert, annak ellenére sem, hogy McGinley pontosan ugyanazt az arrogáns szerepet kapta, mint korábbi sorozatában.

stan-against-evil-pilot-2

Folytatás

A tökéletes zöld harisnya titka – Robin Hood a fuszeklik fejedelme (1993)

Azt hiszem Robin Hood nevének említésére már mindenki maga előtt lát egy délceg igazságtevőt, aki a sherwoodi erdő íjászbajnoka, üldözi a rosszat és megvédi a jót. Aztán ha ezután bedobja valaki Mel Brooks nevét, máris egy kevésbé délceg, zöldharisnyás mókamestert látunk lelki szemeink lőtt, no meg számtalan poént, fergeteges jelenetet és fricskát.

robinhood-1

Folytatás

“Már megint letargiába esett?” – Fészkes fenevadak (1997)

Vannak vígjátékok, melyek végigkísérik életünket, és újra meg újra elővesszük őket: bár fejből tudunk minden poént, szófordulatot és csavart, mégis ugyanolyan jóízűen nevetünk fel, mint az első alkalomkor. Számomra a Fészkes fenevadak egy ilyen film, és nem mellesleg még imádnivaló állatok is vannak benne – A hal neve: Wanda nevettetői visszatérnek, mindenki legnagyobb örömére!

feszkes.fenevadak.3

Folytatás