Robin O’Wrightly: Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye

A minap olvashattátok Robin O’Wrightlyval készült interjúmat, amelyben már szó esett a hamarosan megjelenő Tripiconi sztori címet viselő könyvsorozatának első részéről, Az amulett rejtélyéről. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történet kezdő kötetét és bár fenntartásokkal viseltettem a könyv iránt – mégiscsak a tizenéves korosztály az elsődleges célközönség – teljesen elragadott magának a történet. Mondhatni, ha újra tizenéves lennék és nem Philip Pullman: Az északi fény című könyvét kapnám édesanyámtól ajándékba, hanem ezt, akkor bizony életem végéig elkísérne, mint kedvenc könyvem.

Folytatás

Öt film, ahol csak a jelmez- és díszlettervezők dolgoztak, de ők legalább nagyon

Sok olyan film akad, ami csapnivaló storyval, hibás castinggal és bődületesen rossza marketinggel igyekszik megvetni a lábát a filmiparban, de valahogy mégis sikerül nekik olyan jelmez- és díszlettervezőket elérni, akik igazán fenséges munkát végeznek. Íme, öt olyan mozi, amibe rajtuk kívül senki nem fektetett igazi munkát!

Folytatás

Heti Hírek

Neil Blomkamp sajnos biztosnak látja, hogy nem folytathatja az Alien filmet, ezért egy új szörnyekkel teli történetbe kezd bele, ami Oats Studios Volume 1 néven fut.

Chris Hemsworth őrültködött kicsit a Marvel figurákkal: Instagram video

Folytatás

Heti hírek

A Trónok harca utolsó, az az nyolcadik évada csupán hat epizódos lesz sajnos.

Kijött az első teljes előzetes a Trónok harcához:

Folytatás

A szeretnivaló „nemszeretem” – Az arany iránytű (2007)

Kifejezetten szeretem a gyerekmeséket, így Az arany iránytű is azonnal belopta magát a szívembe a megtekintés után, és a többszöri megnézése arra sarkallt, hogy vegyem meg a három igen méretes kötete belőle. Az Úr sötét anyagai talán az egyik legemlékezetesebb olvasmányommá vált, de rávilágított arra, hogy valójában ennek a filmnek pont az okozta a vesztét, hogy mesefilmnek adták el.

aranyiranytu.4

Folytatás

Lajhárral a hátadon – Lauren Beukes: Zoo City

A magyar könyvpiac fájóan kis diverzitást tud felmutatni. Kevés a nem európai vagy amerikai mű, és még kevesebb az olyan történet, ami nem a jól ismert kultúrkörökből építkezik. Én nem hiszem, hogy ne lenne igény a változatosságra, főleg, ha olyan magas minőségű regényről van szó, mint Lauren Beukes könyve. A vudu, a sci-fi és a noir krimi keveredése – ez a Zoo city.

zoo city

Folytatás

Philip Pullman: Az Úr Sötét Anyagai (Északi fény, A titokzatos kés, A borostyán látcső)

Előbb láttam a filmet, Az arany iránytűt, mint olvastam volna a könyvet, ezért én egy mesés, fantasy jellegű műre számítottam mindenféle cukisággal, ehhez képest kaptam egy iszonyú mély mitológiát, társadalomkritikát, és egy olyan filozófia művet, amit legszívesebben kötelezővé tennék.

azursotetanyagai.1

Folytatás