Öt valóban nézhető romantikus vígjáték

Még valamikor a nyár folyamán anyum rábukkant egy, „Tíz romantikus vígjáték, amit látnod kell” címszó alatt futó listára, és ragaszkodott hozzá, hogy végigzongorázzuk a rajta lévő filmeket – hát, maradjunk annyiban, hogy a tízből volt talán három, amit végig is bírtunk nézni. A rom-kom műfaj alaphelyzetben sem éppen a kiemelkedő minőségű alkotáskról szól, de a listán szereplő filmek nagy része még ennek a tudatában is kiverte nálam a biztosítékot. Így hát, bár nem vagyok a műfaj die-hard rajongója, úgy döntöttem, én is összerakom a saját rom-kom listámat, rajta olyan filmekkel, amiket valóban megéri megnézni.

Folytatás

A pre-Gru idők – Minyonok (2015)

Nagy Gru-rajongóként örvendeztem a hírnek, hogy a kedves, kissé bugyuta sárga „dolgozói” önálló, egész estés filmet kapnak. Azzal azonban már mindenki tisztában lehetett, hogy ennek a filmnek se mondanivalója, se használható alaptörténete nem lesz – ám én ezek hiányába is igen jól szórakoztam, csak éppen nem ez lesz az a mozi, ami megrengeti az animációs filmek legjobbjait.

minyonok.3

Folytatás

Memphis utcáiról a vak oldalra – A szív bajnokai

Életrajzi filmet nehéz jól csinálni. Sok ponton elbukhat a történet, könnyen lehet unalmas, didaktikus, vagy túlságosan fellengzős. A jó életrajzi film a történelemi film és a filmdráma határán egyensúlyoz, és nagy figyelmet fordít az autentikusságra – ilyen például A király beszéde, amit méltán dicsért a közönség. És szerintem ilyen A szív bajnokai is, ami sok méltatlan kritikát kapott.

blind side 1 Folytatás

Gravitáció (2013)

Újabb kérés érkezett hozzánk, ezúttal a tavalyi év egyik nagy sikere, a Gravitáció után érdeklődtek. Két ok miatt nagyon is érdekelt a film: egyrészt hatalmas rajongója vagyok Sandra Bullocknak, minden filmjét láttam – nem viccelek, tényleg ­–, másrészt a történet az űrben játszódik és nekem ennyi is elég ahhoz, hogy látni akarjam. Persze ennek okán már rengeteg borzalmas és kritikán aluli filmbe futottam bele. Tartottam kissé a Gravitációtól, mert tapasztalataim szerint ha egy filmet ennyire nyomnak, akkor ott baj van. Nos, itt baj nem volt, a történet korrekt, de úgy érzem nem akkora élmény, mint azt beharangozták.

Szinkronosan néztem meg, ami felemásra sikeredett, Sandra Bullock hangja a már jól megszokott Fűr Anikó, de George Clooneyé nem a már jól ismert Szabó Sipos Barnabás, hanem Kőszegi Ákos. Ezt a cserét nehezményeztem, de tíz perc után már fel sem tűnt, úgyhogy emiatt az élményen egyáltalán nem esett csorba.

gravitáció1

Folytatás