Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás

A pre-Gru idők – Minyonok (2015)

Nagy Gru-rajongóként örvendeztem a hírnek, hogy a kedves, kissé bugyuta sárga „dolgozói” önálló, egész estés filmet kapnak. Azzal azonban már mindenki tisztában lehetett, hogy ennek a filmnek se mondanivalója, se használható alaptörténete nem lesz – ám én ezek hiányába is igen jól szórakoztam, csak éppen nem ez lesz az a mozi, ami megrengeti az animációs filmek legjobbjait.

minyonok.3

Folytatás

Rúzs sokkolóóóó – Gru 2 (2013)

Nem mondom, hogy nagyot csalódtam a Gru 2-ben, de azért egy kicsit mégis. Az ötletes és bájos első rész után, íme, a kevésbé ötletes, ám annál sokkal bájosabb film.

gru2.3

Folytatás

A hitvány én – Gru (2010)

Örömömre szolgál az a tendencia, hogy az animációs filmeket már nem csak gyerekeknek készítik, hanem a felnőttekre is gondolnak – ilyen szellemben készült az Így neveld a sárkányodat, a Rontó Ralph, és a Gru is.

despicable_me_movie_image

Folytatás