Marvel: Generations (2017)

Egy vallomással kezdek: szánom-bánom, de rettenetesen le vagyok maradva képregényolvasás tekintetében, így csak a karácsonyi időszakban sikerült átrágnom magamat a tavaly augusztusban indult Generations szérián. A jó hír viszont: nagyon megérte.

Folytatás

A szuperhősöknek is elege van – Politikai töltetű Marvel-fanartok

Az Egyesült Álamok elég zavaros néhány hónapon van túl – és nagy valószínűséggel még van előtte négy zavaros év –, aminek szelét mi is megéreztük (legalábbis az én baráti körömben elég gyakori beszédtéma mostanában az amerikai politikai helyzet). És amilyen rémisztő az, ami a tengerentúlon zajlik, egy pozitív oldala talán mégis van: számos művészt megihlet, akik gyakran közönségkedvenc karakterekhez nyúlnak, hogy átadhassák üzenetüket. Ennek nyomán a közelmúltban több Marvel-fanart is született, amik Trumpot és intézkedéseit kommentálják – ezekből készültünk most egy kis gyűjteménnyel.

Folytatás

Amikor barátod az ellenséged – Amerika Kapitány: Polgárháború

cacw2

A Marvel-filmeket mindig is nagy hype övezi, de nem hiszem, hogy bármelyik előtt is lett volna akkora felhajtás, mint a Polgárháború esetében. Ez talán a film megosztó jellegéből fakad, hiszen már hónapokkal a bemutató előtt mást sem lehetett hallani, mint hogy valaki Steve vagy Tony pártját fogja-e. Úgyhogy Amerika Kapitány történetének legújabb fejezetén bizony nagy elvárásoknak kellett megfelelnie – és ez egész jól sikerült is neki.

Folytatás

Bosszúállók (2012)

Most, hogy megérkezett a folytatás, a Bosszúállók: Ultron kora teasere, szerkesztőségünk máris Marvel-lázban ég, aminek az lett a következménye, hogy újfent elővettük egyik kedvenc filmünket. Emlékszem, a Bosszúállók 2012-es premierje előtt fél évvel hasonló történt, és ez nem csak a sztorinak vagy a szereplőknek köszönhető, hanem a rendezőnek, Joss Whedonnak, akinek mindannyian rajongói vagyunk. Whedonnak köszönhetjük a Buffyt, az Angelt és a legkedvesebb sci-fi sorozatot, a Fireflyt – amiről nem győzünk áradozni. Szóval, íme Whedon újabb remekművének kritikája, ami a maga nemében egyedülállóan, több szinten működő és komplex film.

avengers.1

Folytatás

A barátságos, régi-új és menő Pókember – Ultimate Spider-Man, első és második évad

Azok közé tartozom, akik szeretetteljes mosollyal követik nyomon a szuperhősök pár éve megkezdődött reneszánszát. A feldolgozásokban nyilván van kivetnivaló, de azt be kell vallani: iszonyat jól szórakozom! Ennek a kellemes érzésnek az esszenciáját pedig nem is a filmek, hanem a rajzfilmek adják, többek között Pókember elképesztő kalandjai (angol címén Ultimate Spider-Man).

A képregényekből készült rajzfilmsorozatok tekintélyes múltra tekintenek vissza. Gondoljunk csak az emblematikus Batman sorozatra (1992-1998), az X-Menre (1992-1997) a korai időkből, vagy a kétezres években megjelent Igazság Ligájára (2001-2006), és így tovább. Ezek mind nagy sikernek örvendtek, így szerencsére a mai napig folyik az újabb sorozatok megalkotása, néhol folytatva, néhol újrateremtve a korábbi történeteket.

batman, x-men

Folytatás

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011)

Sosem voltam oda a hősökért – általában véve a főgonoszokat jobban kedvelem, de Amerika Kapitány a kevés kivételek egyike. A kicsi és törékeny Steve Rogers, aki ragaszkodott az álmaihoz, még akkor is, mikor mindenki megverte vagy kinevette érte. Sosem adta fel, sosem hátrált meg, és pont ezért nézett fel rá minden Marvel szuperhős (még Logan is). Leggyakrabban, ha egy karakternek rossz sora van, akkor bizony a gonosz szolgálatába áll, de Steve nem így döntött, és ez az, amiért becsülöm, tisztelem és kedvelem. Sajnos ezeket az érzelmeket a film valahogy nem tudta visszaadni, ami azért is nevetséges, mert egy „egyszerű” videójáték, a Marvel Ultimate Alliance viszont képes volt – szörnyű fricska ez a filmeseknek.

amerikakapitány.3

Folytatás

Amerika Kapitány – A tél katonája (2014)

Tetszik a film, mondjuk nem vagyok annyira elájulva tőle, mint a többség, de élveztem. Sőt, fel sem tűnt a moziban, hogy több mint két órája ülök ott – és ez nagyon-nagyon jó dolog. Viszont azok az apróbb – jól van, nem is annyira apróbb – logikátlanságok rontottak a filmélményen. A robbantások és a lövöldözések látványosak voltak, a pusztítás lenyűgöző, a verekedésektől pedig még a lélegzetem is elakadt.

amerikakapitány2.4

Folytatás