Interjú Kevin Lyon íróval

„Én tudom, ki vagyok. Az olvasók pedig akkor ismerhetnek meg igazán, ha olvasnak engem.”
Kevin Lyon

Egy nem mindennapi íróval készítettem interjút a minap. Kevin Lyon 2016-ban berobbant a facebookra rövid történeteivel, ahol olvasók ezrei kedvelik azt, amit csinál. Próbáltam egy kicsit jobban megismerni én is Kevint és többet megtudni a könyveiről.

Folytatás

Ne csak nézd, olvasd is! – Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Már nagyon régóta készültem elolvasni Suzanne Collins által írt, Az éhezők viadala trilógiát, és amikor a magyar kiadónál erősen leakciózták a könyveket, bizony le is csaptam rájuk. És nem, egyáltalán nem bántam meg. Mostanában kezdem ugyanis felfedezni a disztópiák világát és ez a történet szerintem fergeteges.


Ugyan megint beleestem abba a hibába, hogy előbb láttam a filmeket, de mivel az már nagyon-nagyon régen volt ezért is szolgáltak a kötetek egészen meglepő dolgokkal olykor.

Folytatás

Dave Eggers: A Kör

…Nem, nem az a Kör, amiben az erősen fodrászra szoruló kiscsaj kimászik a tévéből. Nem ebben nincsenek démonok, meg egyéb horrorisztikus dolgok – viszont állítom, hogy ettől függetlenül van olyan rémisztő, mint a kedves névrokon.

Folytatás

Amikor hiányzik mind a négy kerék… – Automata (2014)

2014 végén és 2015 elején három nagy androidos film is került a mozikba: a Chappie, az Ex Machina és az Automata. A Chappie ötletességével, bájával és Blomkamp kíméletlen társadalomkritikájával fantasztikus film lett, az Ex Machinához még nem volt szerencsém, de Misplaced már írt róla a blog berkein belül, na, és itt az Automata, amit nagy reményekkel vártam, mégis minden percével csalódást okozott – de ne szaladjunk ennyire előre.

Folytatás

M. R. Carey: Kiéhezettek (2014) – avagy A mindennel megáldott (?) lány

Kezdeném azzal a vallomással, így a harmadik zombi-story, a Kiéhezettek kapcsán, hogy úgy fest, engem nagyon is megfog ez a világ és a benne rejlő alternatívák. Nem, nem a vérfagyasztó horror-vonások, és azok a lehetőségek, amelyek opcionálisan brutális vérfürdővé silányíthatnak egy ilyen történetet, sokkal inkább azok a társadalomkritikai lehetőségek, amelyek benne rejlenek.

Folytatás

A világnak nincs vége, csak az emberek nem hiszik el – Metró 2035

Amikor Dmitry Glukhovsky pár hónapja Budapestre látogatott, részletesen beszélt arról, hogy a fantasztikum helyett most már inkább a realizmus érdekli, és azon belül is az orosz politika helyzetére akar rámutatni a Metró sorozat záró kötetével. Ez akár még jó is lehetne, ha egy olyan izgalmas utópiát vázolna fel, mint a Future című regényében – de sajnos nem ez a helyzet.

covers_369402 Folytatás

Az elnyomás lélektana – Beszélgetés Dmitry Glukhovskyval a Metró 2035-ről

DSC_0243

Az orosz író és médiasztár Dmitry Glukhovsky ismét hazánkba látogatott, hogy bemutassa a Metró-sorozat új kötetét magyar rajongóinak. A szerzővel M. Nagy Miklós, az Európa Kiadó igazgatója beszélgetett pályájának indulásáról, ideológiákról, a kommunista mitológia lebomlásáról és nem utolsó sorban eddig megjelent regényeiről.

Folytatás

Sumé – A forradalom hangja (2014)

sume_pic1

A Sumé – A forradalom hangjával kapcsolatban is ugyanazon kételyeim voltak, mint az Én, Thor megtekintése előtt: egy dokumentumfilmnek nehéz fenntartania az érdeklődésemet, még akkor is, ha egy számomra érdekes témával foglalkozik. Szerencsére az előbb említett alkotásnak is sikerült átugrania ezt az akadályt, és lebilincselő politika- és társadalomkritikai kommentárral megtámogatva mutatott be egy rendkívül különleges és tehetséges zenészekből álló bandát.

Folytatás

Az emberiség minden hülyesége ezerszer és még egyszer – avagy a World War Z kétszer

A World War Z talán az utóbbi évek legjobb példája annak a már-már közhelynek számító poénnak, hogy miért ne ítélj meg egy könyvet a belőle készült film alapján. Megnéztem a filmet és valami nem tetszett – ezt bővebben lásd Catleen kritikájában. De valami mégis megfogott, talán az a nyomasztó érzés, amit hagyott, mindenesetre, mikor felbukkant a párom asztalán a könyv – mindig is buktam a könyvekre, amikből film is készült, kövezzetek meg érte – hosszas szemezgetés és vívódás után lecsaptam rá. Gondoltam, majd én ezt jól összehasonlítom, ám minél tovább jutottam a könyvben, annál nagyobb lett a kérdőjel. Mit fogok én ezeken összehasonlítani??? De hát szóltak előre, én viszont csak miután láttam, hittem, de alaposan meggyőződtem.

z4

Folytatás

Doctor Who S08E10 – In The Forest Of The Night

Doctor Who (series 8) ep 10

Az előző heti, Flatline címet viselő epizódot tekinthetjük egyfajta egyvelegnek, hiszen volt benne izgalom, csalódás, hazugság, félelem, és az elengedhetetlen hátborzongató ellenség, ugyanakkor remekelt karakterizációs szempontból is. Nem mondom, hogy a legújabb rész ennek szöges ellentéte lenne, viszont annyi biztos, hogy az In The Forest Of The Nightban inkább az ötödik, valamint a hatodik évadra jellemző tündérmesés jelleg dominál.

Folytatás