Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Folytatás

Alkonyat: Napfogyatkozás (2010)

Végre hétágra süt a nap kicsiny hazánkban, ám a világ tinédzserállományának jelentős hányada jelen pillanatban a Napfogyatkozást bámulja. A legeslegelején először is szeretné kikötni, hogy én az igazi rajongók táborába tartozom, azok közé, akik elsőkként az országban olvasták és szerették meg ezt a sorozatot (abban szinte biztos vagyok, hogy a kollégiumomban én voltam az első, akinek megvolt az Alkonyat). És bár a rajongásom az elmúlt közel két évben kissé apadt – ami mondjuk arra tökéletesen jó volt, hogy ma már tisztán látom a sorozat hibáit is -, azért még mindig imádom, és várok minden apró kis morzsát vele kapcsolatban.

Folytatás

Nagyfiúk 2 (2013)

Az előző részen felbuzdulva vágtam neki a második film megnézésének, mint azt előző cikkemben (itt tudjátok elolvasni) is említettem, baromira tetszett a Nagyfiúk. Nos, a Nagyfiúk 2 olyan, mintha lehúzták volna az elsőt a vécén, átvitt értelemben és szó szerint is, mert kizárólag undorító és alpári viccek vannak benne, meg olyan izzadságszagú erőltetett poénok, hogy gyakorlatilag fapofával ültem végig a film alatt.

nagyfiuk2.1

Folytatás