Interjú Hampuk Zsolttal, avagy hogyan főzzünk ki egy jó könyvet?

Pár napja olvashattátok Hampuk Zsolt: Hatalomjátszma című könyvéről írt értékelőmet, amely kis szépséghibával ugyan, de megnyert magának. Most pedig következzen az interjú, amelyet Zsolttal készítettem.

„A könyvírás az egyik oldalon rettegés volt, hogy vajon mi lesz belőle, a másik oldalon pedig egy rendkívül izgalmas utazás.”
Hampuk Zsolt

Folytatás

X-23 #2 – Two Birthdays and Three Funerals

Bevallom, az All-New Wolverine után (hiába nem voltam kibékülve az utolsó narratív ívvel) kicsit tartottam Laura és Gabby most induló sorozatától, hiszen az All-New elég magasra tette a lécet az új alkotói csapatnak, és erősen kételkedtem, hogy ők ezt képesek lesznek majd megugrani. Viszont örömmel jelenthetem, hogy az X-23 ígéretesen indul.

Folytatás

A film, ami után kívánni fogjuk azt a vihart – Űrvihar (2017)

Van abban valami bizarr élvezet, ha az ember katasztrófafilmeket néz, olyan, mintha felkészülne ezekkel a lehetetlenre, pláne ha ez esetben egy hiper-szuper vihar kerekedik, ami az egész bolygót fenyegeti.

Folytatás

Interjú Bakti Viktor íróval

Bakti Viktor első regénye, az Integrálva (korábbi cikkünkben elolvashatod kritikánkat) a Könyvmolyképző kiadó pályázatának keretein belül jelent meg. A szerző első pillantásra a legegyszerűbb emberek egyikének tűnik – azonban amikor elkezd beszélni a történeteiről, egy színes és inspiráló egyéniséget ismerhetünk meg benne, akivel beszélgetve könnyedén repül az idő.

viktor1 Folytatás

Pillants be a szürke zónába! – Hampuk Zsolt: Hatalomjátszma

Amikor elkezdtem olvasni még nem gondoltam, hogy ezt fogom végül mondani, de le a kalappal Hampuk Zsolt előtt. Első könyve, a Hatalomjátszma ugyan az én ízlésemnek nem teljesen hibátlan, azonban izgalmas, fordulatos, ízig-vérig gengszter krimi, megfűszerezve érzelmekkel és onnantól, hogy elkapja az embert nem is igazán akarja letenni.

Folytatás

The Handmaid’s Tale S02E12 – Postpartum

Két évad és huszonegy epizód után most A szolgálólány meséjében is picit csalódnom kellett. Nem mondom, hogy olyan förtelmesre sikeredett volna a Postpartum címre hallgató rész, mert a legtöbb pont most is rendben volt, ám néha kissé vegyes érzések keringtek bennem, főleg egy olyan csodálatos felvonás után, mint a múltkori. Ettől természetesen még nem fogom leírni a szériát, főleg nem a finálé kapujában, és nyilván semmi sem tökéletes, de attól ez még nem esett valami jól.

Folytatás

A Szépség és a Szörnyeteg (2014) – avagy a francia szüzsé hazatalál, 2. rész

A Szépről és a Fenevadról – ismerősen csengő, régies neve a modern kor képzeletét is oly élénken megmozgató szüzsének, amelyet 1991-ben karolt fel a Disney és tett széles körben jól ismertté és kedveltté, ugyanakkor ugyancsak a Disney volt az, aki olyanformán újította meg a történetet, ahogy – véleményem szerint – nem feltétlen volt szerencsés, azonban a szüzsé kereke, már ezzel a csorbával forog tovább, még akkor is, ha a történet visszatér a hazai vászonra. A 2014-es Szépség és a Szörnyeteg ennek ellenére – és ezzel együtt – kísérletet tesz arra, hogy fogja a legismertebb elődöket az eredeti tanmesétől kezdve forgatásának idejéig bezárólag és összedolgozza, egyszersmind meg is újítsa. Hogy mindeközben miféle Szépség és Szörnyeteg motívumtörténeti húsvéti-tojás parádét rendeznek az alkotók annak taglalására vállalkoztam 2. részes cikksorozatomban.

Folytatás

A Szépség és a Szörnyeteg (2014) – avagy a francia szüzsé hazatalál, 1. rész

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, a 18. század derekán egy francia tanmese, amely a Szépről és a Fenevadról címet viselte. Ez a tanmese volt az első, amely arra okította ifjú olvasóit, hogy szépség és okosság helyett a jó házasság alapja valójában a jellem. Teltek-múltak az évszázadok, megfilmesítette a történet a híres francia rendező, Jean Cocteau, és a Disney is, mígnem, 2014-ben újra francia vászonra tévedt a szüzsé és lett belőle egy méltó újragondolás, kis szépséghibával.

Folytatás

The Halcyon (2017), 1. évad

Matt Ryan munkásságát a Constantine – amúgy igen méltatlanul kaszált – sorozat óta követem, így bukkantam rá a The Halcyonra is, ami bár nem az én megszokott néznivalóm, de olykor jó érzés kitekinteni a sci-fik és krimik halmazából és rátalálni valami egészen másra.

Folytatás