Nem, nem a képregény fest rosszul – ez szimplán egy olyan mondat, ami gyakran hagyja el Clint Barton száját (általában egy-egy lapszám elején, mikor valami újabb galibában találja magát) Matt Fraction sorozatában, ami talán a Marvel talán leginkább kult státuszt elért szériája –méghozzá okkal –, és amit végre én is elolvastam.
A múltkori premierhez hasonlóan az utód epizód sem az eszeveszett tempójáról fog elhíresülni, ám a Breathe ennek ellenére sokkal cselekménydúsabbra sikeredett, mint az elődje. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: személyes tragédiák sokasága, újrakezdés, újabb bukás, remény és kilátástalanság, félelem és reszketés, de erő és hatalom is. Emellett Peter Gould és Vince Gilligan újra elővett egy kissé takaréklángra helyezett történetívet is, amit most tovább göngyölítettek, méghozzá nem is akárhogy – ezen a ponton döbbentem rá ismét, milyen ügyesen színezgeti és gazdagítja az eddig kialakított univerzumot ez a páros.
*** SPOILERVESZÉLY! ***
Még mindig nincs vége a mély témákat feldolgozó könyvértékelőimnek. Kezdtem a nők elleni erőszakkal, folytattam egy erős társadalomkritikával, most pedig nem mást vettem előtérbe Szaszkó Gabriella: Maradj velem című könyvével, mint a családon belüli erőszakot, a gyermekbántalmazást, az alkoholizmust, a drogfüggőséget, a lelki sérüléseket, az öncsonkítást.
Szaszkó Gabi nem elégedett meg azzal, hogy egy nagyon súlyos, és komoly problémát körbejárjon regényében, hanem végig vezeti az olvasót az abból következő problémák, hozadékok során is. Megjegyzem, nem is akárhogyan. Folytatás
Mit vár az élettől az anya? Hogy mindig mindent együtt csináljon a család? Hogy örökké azok a tökéletes család legyenek, amik a legelején? Mit kezd a 21. századdal a sötétség hercege? Milyen a magányos élet? Nos, ebben az animációs filmben minder választ kaphatunk.
Talán nem tévedek nagyot azzal a kijelentéssel, hogy a lovas filmeknek van valami rendkívüli bája, ami szinte odaragasztja az embert a képernyő elé. Elképzelhető, hogy az az oka, hogy őseink lovas nemzetség tagjai voltak, így ezen nemes állatok szeretete a vérünkben van, de persze nyilván ez csak spekuláció. Azt viszont tudjuk, hogy hazánk leghíresebb lova Kincsem, és bár nem sok információ van a köztudatban, de más országokban is éltek hasonló képességű hátasok. A paripa című film pont egy ilyen ló történetét mesélni el.
Én mindig is mondtam, hogy nem szabad megpiszkálni az időfolyamot, mert annak sose lesz jó vége – és az Exterination, a legújabb crossover X-Men event, ezt most be is bizonyítja.
Nyílt titok, hogy nem szívlelem a lassú lefolyású sorozatokat, mégis rendre megpróbálkozok velük, szerencsére az Outcast első évada igazán érdekes képi világot és rejtélyt tárt elém, hogy egy percig se unatkozzak. Ugyan a második évadra felpörgették az eseményeket, aminek egy darabig örültem is, aztán az egész már olyan kusza lett, hogy már követni is nehézkessé vált.
Nem pont az általuk képviselt vallás miatt kerültek fel a személyek a listára, hanem az, hogy azt a felfogást, életbéli útmutatás hogyan adják vissza, és milyen hatással vannak a körülöttük élőkre.
Gondolom, senkinek sem újdonság, hogy a Marvel és DC folyamatosan küzd egymással a közönségért, és ebben a harcban attól sem hátrálnak meg, hogy egymást majmolják (gondoljunk csak a „Batcat” meg az X-Men esküvőkre júniusban). És bizony a Marvel Rising is mindössze csak egy válaszlépés a DC Superhero Girlsre, de kit érdekel, ha egyszer tök menő?
Bár a Fox csatorna kifejezetten a bögyömben van, valahogy a Halálos fegyvert mégis sikerült úgy eltalálniuk, hogy pillanatok alatt a kedvencemmé vált – korábban már két alkalommal, a pilotmustrában és az első évad értékelőjében is nagyon dicsértem. A második évad ugyan itt-ott gyengébb lett, de az akció és a humor még mindig száz százalékon pörgött.
Martin Riggs (Clayne Crawford) fejét elöntötte az a bizonyos lila köd, és halott feleségének gyilkosa után eredt, aki ráadásul Mexikóban bujkál testőrökkel és korábbi katonákkal védve. Murtaugh (Damon Wayans) persze nem lenne az aki, ha nem loholna társa nyomában, segítő szándékkal, ám olykor a szándék néha nem elég, és a páros nagyobb kulimászban találja magát, mint korábban. Ráadásul az őrsön sem nézik jó szemmel a srácok kicsapongását, de nagy nehezen sikerül elsimítani a dolgot. És miközben Riggs végre képes túljutni múltján és elvesztett életén, valami a mélyről előmászik, hogy emlékeztesse őt, honnan is jött.
