Bár a romantikus filmeknek se szeri, se száma – és olyan is akad bőven, ami túlmutat a műfajt leértékelők rálegyintő kritikáján, mely szerint egy romantikus film csak ostoba nyáltenger lehet, azért néha mégis nehézségbe ütközik, hogy jól válasszunk a műfaj példányai közül. Mivel pedig jön a tél, a meleg takaróba gubózás és a forró csokoládéval, forralt borral összebújós esték, jól jöhet néhány készre csomagolt filmajánlat a zsáner remekeiből. Szubjektív.
2018. december 10-én az Il Volo formáció Magyarországon, egészen pontosan a Papp László Budapest Sportarénában lépett fel először magyar közönség előtt. A hangulat fergeteges volt, a hangok szinte csillogtak, a srácok pedig elképesztően profi előadók, a vérükben van a zene.
Hát eljött ez is, ezen a héten lezárult Tizenhármas bemutatkozó évada, és hirtelen nem tudom, hogyan is érezzek. Korábban többször is kifejtettem, hogy nem voltam teljesen megelégedve a legtöbb epizóddal ebben a szezonban, mivel általában csak a „szódával elmegy”-szintet ütötték meg, ami azért valljuk be, nem túl szerencsés egy új Doki bemutatásánál. Mindezek ellenére én nagyon kíváncsi voltam a fináléra, és ebben végül – egy ismételten felemás részt kővetően – visszatért az a lendület, amit az első pár sztoriban láthattunk.
Egyre közeledik a karácsony, vagyis az embernek lassan már a könyökén jön ki a Jingle Bells, a plázákat pedig katasztrófa sújtotta területté lehetne nyilvánítani. Viszont ez még messze nem jelenti azt, hogy a képregénykiadók téli álomra készülnének, vagy akár csak hogy lelassítanának egy kicsit is – sőt, a héten is számos izgalmas újdonságot kaptunk.
Így kell ezt csinálni, kérem szépen! A múlt héten történt események kissé aggodalomra adtak okot a sorozat jövőjével kapcsolatban, ám ezúttal minden kételyemet sikerült egy pompás epizóddal elfeledtetni. A Byzantium eleinte picit nehezen indul be, ám amikor elérkezünk a fordulóponthoz, hirtelen felpörögnek az események, és csak a legutolsó jelenetnél lélegezhetünk fel igazán. Mivel közeledik a téli szünet, valamilyen szinten nem meglepő, hogy hirtelen sebességet váltottak az alkotók, de egyébként is szükség volt már erre.
Az epizód eléggé a kötelező köröket futja, mint az X-Men mítosz, mind a midseason finálék konvencióit illetően, de attól még működik.
Pararomantikus vámpírtörténet a felnőttebb korosztálynak. Az alapok talán ugyanazok – vámpír, vér, halhatatlanság, romantika, erotika, főgonosz, harc a jó érdekében –, de Lara Adrian történetében van egy különleges hozzávaló is, amelyet eddig egyik vámpíros történetben sem találtam meg. Ezek a vámpírok ugyanis sosem voltak emberek…
Egy kicsit megcsúszva ugyan (bocsátsatok meg, nekem is nagyon félév vége van), de ismét jelentkezem a múlthét legszaftosabb képregényeivel, márpedig most valóban kaptunk pár ínyencséget.
A múltkori, kissé felemásra sikeredett epizód után ezúttal már egy fokkal jobb kalandot láthattunk. Az It Takes You Away-ben volt fantázia, szépen épült a sztori, remekül eltalálták a hét alienét is, azonban a végeredmény sajnos mégsem lett tökéletes. Ez önmagában nem lett volna akkora probléma, ha eddig javarészt remek kalandokat láthattunk volna, ám nem ez volt a jellemző a tizenegyedik évadra. Így ugyan tényleg nem volt rossz az új epizód, az elődjéhez képest előrelépés, viszont mégsem elég ahhoz, hogy igazán nagyot szóljon.
