Két kissé rosszul szereplő epizód után ezen a héten ismét egy remek kalandot láthattunk a képernyőkön – ezek szerint a történelmi vonal jobban fekszik Chibnallnek és csapatának. A Demons of the Punjabban minden meg volt, ami egy kiváló Doctor Who részhez kell: izgalmak, érzelmesebb jelenetek, felemelő pillanatok, valamint a vallás, sőt a politikai konfliktusok is helyet kaptak. Ugyan a heti alienünk nem lett olyan kiemelkedő, a sztori többi része mindezt ügyesen el tudja feledtetni velünk.
Ha hétfő, akkor Wathaholics képregény kommentár! És hát… voltak a héten nagyon érdekes füzetek, meg még érdekesebb történetek.
Ez igen, ez kifejezetten tetszik! Szerencsére ezen a héten is folytatódott az Odaát sikersorozata. Ugyan a Nightmare Logic első blikkre nem lett olyan hű de kiemelkedő epizód, mégis élvezhető, akárcsak az elődje. Én személy szerint nem tudom hova tenni az örömömet azzal kapcsolatban, hogy úgy tűnik, végre kezdi összeszedni magát ez a széria – ugyan a Singer-Dabb írópárosnak ez már a harmadik szezonja, ám én azt mondom, jobb később, mint soha.
Bár a korábbi évadok fényében nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy újra elővegyem a Family Guy-t, a 16. évad koránt sem volt olyan rémes, mint azt elsőre gondoltam. Közel sem olyan jó, mint a kezdetiek, de legalább beletekerés nélkül végig lehetett nézni az epizódokat.
Amondó vagyok, hogy egy történet kétféleképpen lehet drámai és szomorú és tragikus: lehet felemelő és katartikus, vagy hatásvadász és olcsó. A múlt heti epizód az előbbi kategóriába tartozott. Aztán ezek után lehet találgatni, hogy az eheti melyikbe passzol.
Bár megvoltak a maga pillanatai, összességében mégis csak annyit tudok mondani: gyerekek, ez nem jött át.
Ritkán tudja igazán megragadni a figyelmemet egy új sorozat, ám a Tell Me A Story-ra egyből felkaptam a fejemet. A leírás azt ígérte, hogy közismert és közkedvelt tündérmesék modern újragondolását láthatjuk majd megelevenedni a képernyőkön, némi pszichodrámával és krimivel átitatva – a modernizált mese részt több alkotásban ellőtték már, azonban ebben a kombinációban még azért tud egyedi lenni, úgyhogy nem szívesen hagytam volna ki! A végeredmény azonban számomra kissé kétes, hiszen – legalábbis a bemutató epizód – csak részben váltotta be az ígéretét.
És igen, a The Gifted végre kezd úgy istenigazából magára találni, Skyler Samuels pedig vita nélkül vitte a héten a prímet.
Jelentem, megszakadt a tizenegyedik évadban eddig folyamatos, „egy jó, egy kevésbé jó” sorozat, ám sajnos azért, mert a múltkori után ismét egy gyengébb epizódot láthattunk. A totális katasztrófa még mindig nem ütött be, ám ismét az az érzés volt bennem mindvégig, hogy ezt nem gondolták át valami alaposan az írók. A The Tsuranga Conundrum szórakoztató és egy bizonyos fokig izgalmas is, ám több ponton is darabokra hullik a cselekmény, már korábbról ismerős okok miatt.
