Hát, ha már így nagyon benne vagyok a szukkubuszos témában, ezt se hagyom ki.
Aki elolvasta Richelle Meadtől a Vámpírakadémiát, valamint aki szereti a jó urban fantasy-t, az szeretni fogja. Végre akadt egy könyv, ami nem a vámpírokról és a vérfarkasokról szól, amik valljuk be, érdekesek, de már kezd túl sok lenni belőlük. Nem. Ebben minden más megtalálható. Démonok, kisördögök, angyalok és a szintén népszerű nephilimek. Ja, meg hát persze a halandók, de őket én nem szeretem, bár azért a kedves író úriembert, Sethet igencsak megkedveltem.
Mindemellett még ad némi gondolkodnivalót is a könyv, mert mégiscsak nyomozásról van szó, amibe Georginának nem kéne beleütnie az orrát, de hát mint minden jó főhős, ő sem tud a formás fenekén ülni és csak azért is kutakodni kezd és jó alapos slamasztikába keveri ezzel saját magát és Csodás Seth-et.
Meglepetésre csak a könyv végén fogtok találni, persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl korlátolt, hogy ezek a dolgok nekem nem estek le. Minden esetre nem bánom.
Szerelmi szálak tömkelege, ami egy szukkubusz esetében nem is olyan meglepő, hisz a szukkubuszok szexdémonok. Agyatlan halandók, akik vagy hisztiznek, vagy nem értenek semmit. Pasikból is ki-ki megtalálhatja az ízlésére valót, akiről majd álmodhat, miután túlesik a lefekvés előtti olvasáson, elvégre van egy Carter nevű angyalunk, egy Seth nevű írónk, egy Roman nevű cukipasink, egy Hugh nevű kisördögünk, akad néhány vámpír, na és persze a helyi démon-nagyfőnök: Jerome. Ha azt veszem alapul, lényegesebb női szereplők kevesen vannak. Ők amolyan díszlet a színpadon jelleggel vannak a könyvben és nem hiányolja az olvasó az előtérbe kerülésüket.
Egy szó, mint száz, Mead tud írni. Nem is kicsit. A Vámpírakadémia kissé sablonos dolgait is el tudta adni nekem. NEKEM, aki utálom a sablonokat. Úgyhogy ebben a könyvben sem fogtok csalódni . A folytatása is megjelent már A szukkubusz éjszakája címmel 😉
Szerző
