Lehet, hogy ez nagy meglepetés lesz mindenkinek, de én nem a zombik miatt nézem a sorozatot. Engem a hangulata fogott meg már az első perctől kezdve – élvezem, ahogyan lassan és érzékletesen bontják ki a szálakat, majd jön a hirtelen, éles váltás, és máris lélekszakadva rohanunk féltve az életünket, de megpihenni nem hagynak, hanem inkább újra bedobnak az események közepébe. Ez az én Walking Deadem, az okos és megfontolt, nem pedig a lövöldözés és darabolás – az csupán járulékos dolog.
Elbújni egy kocsi csomagtartójába egy zombi horda elől nem is akkora hülyeség, mint azt elsőre gondolnánk. Persze félelmetes, hiszen benne vagy a sűrűjében, és ha rád találnak, véged van, de ha nem, akkor viszonylag könnyen megúszod a dolgot. Azért abban biztos vagyok, hogy nem Beth ötlete volt, ez sokkal inkább Darylre vall, ahogyan a dísztárcsák csengőként való felhasználása.
A kimondatlan szavak és események láthatatlan bélyeget nyomtak a szereplőkre, hosszú idő után szólalt csak meg az egyikük, naná, hogy Beth. Érdekes volt őt ebben a sztereotip, jó kislányból lázadó tini szerepkörben látni, akit csakis és kizárólag az alkohol hajt. De ideillet, ahogyan a civilizáció utolsó maradványába próbál kapaszkodni, és még csak egy tiszta poharat sem talál hozzá.
A dühős Daryl nekem teljesen új volt, még sosem láttam ilyennek, de végre mutatott valamicske érzelmet a börtön romba döntése óta, ez pedig jó – méghozzá nagyon. Tényleg aggódtam, hogy kezd becsavarodni, teljes joggal, hiszen itt is akadtak percek, amikor kifordult saját magából.
Azonban a végét sikerült elszúrniuk: Beth okoskodása az életről és annak alakulásáról baromira idegesített. Mennyi is a lány, tizenhat? Akkor meg miért pont ő ad másoknak életvezetési tanácsokat, ráadásul pont Darylnek, aki valószínűleg több szeméttel találkozott, mint bárki más. Komolyan, az egész eddigi karaktert sutba vágták az írók, pedig már kezdtem megkedvelni – na meg persze félteni.
Imádom ezt a lassú, érzelmes tempót, végre a karakterek is kapnak játékidőt, bár nagyon zavar a sorozat Rick-központúsága. Tudom, hogy ő a főszereplő, még a képregényben is, de a többiek is szükségesek a jó műsorhoz, őket pedig sokszor elhanyagolják. Én örülök a Kormányzó visszatértének, mert a megjelenése óta a Walking Dead végre visszazökkent a megszokott finoman idegtépő tempójához, ahol a szereplők mindent elveszthetnek, vagy akár megmenekülésük kulcsát is meglelhetik egyetlen pillanat alatt.
Gondolom a mókusnál nem csak én röhögtem fel.
Szerző
