2012-es év sok remek mozis élményt nyújtott a nézőknek – például Az éhezők viadala vagy A hobbit – de az én szememben a legnagyobb hatást a Chronicle érte el. A film az elejétől fogva tökéletes, feszes 88 perc: nincs benne egy felesleges pillanat sem, a színészek remekelnek, a történet okos és elgondolkodtató. Az első percekben a hatása alá kerültem és ezt képes volt végig fenntartani a film, odaszegezett a képernyő elé.

chronicle5

Andrew (Dane DeHaan) egy normális középiskolás srác, nem éppen jó körülmények között él – anyja súlyos beteg, az apja részeges és folyton veri. Barátja és egyben unokatestvére Matt (Alex Russell), minden reggel együtt mennek a sulihoz. Andrew új hóbortja, hogy ezentúl mindent kamerával fog rögzíteni, élete összes pillanatát, persze Matt röhög egy jót a dolgon, aztán egy kisebb huzavona után ráveszi a srácot, hogy menjenek el az esti buliba.

Ebben a kézi kamerás felvételben pont az a jó, hogy mindent Andrew szemszögéből láthatunk: a szemétkedő osztálytársakat, a szadista apát vagy a szerető anyát. A fiú fél mindentől és mindenkitől, teljes joggal, mert egy olyan világban él, ahol a gyengébbeket bántják, ő pedig sajnos az. A bulin ezt újra megtapasztalja, nagyon csúnyán orrba vágják, ő pedig inkább kimegy a fa alá csendben sírdogálni.

chronicle1

Steve (Michael B. Jordan) azonban pont őt keresi, Matt-tel találtak valami érdekes dolgot az erdőben: egy lyukat a földben, amiből fura hangok jönnek ki. A három srác bemegy a barlangszerű lyukba – Andrew tiltakozik, de hát nála a kamera. Amit lent találnak, az mindent felülmúl, a kamera viszont nem jól reagál a szokatlan jelenségre. Aztán történik valami megmagyarázhatatlan és a srácok éppen, hogy megússzák a dolgot.

Mire egy új kamerával visszakapcsolódunk a történetbe, addigra ők hárman már kezdenek felfedezni magukban egy új, különleges képességet. Hogy ez honnan ered, vagy mi a célja? Nem tudják. Lépésről lépésre tanulják meg használni újdonsült erejüket, az elején labdáznak, aztán legókat raknak össze vagy Steve a szájába repíti a chipseket. Andrew a legnagyobb tehetség közülük, félelmetesen gyorsan megtanulja használni az erejét, játszi könnyedséggel mozgat a tudatával egyszerre több dolgot is – fantasztikus jelenet, amikor körberepíti a kamerát a szobájában.

A kezdeti apróbb dolgokból fokozatosan nagyobbak lesznek. Imádnivaló jelenet, ahogy ők hárman a játékboltban szívatják a vásárlókat és a gyerekeket. Steve ennél is tovább megy, és egy autót kicsit odébb tesz a parkolóban – jóízűen nevetnek, amikor a tulaj a régi helyén keresi a kocsit. Andrew rálicitál és az esős úton véletlenül az árokba hajít egy dzsipet, a dolog majdnem tragédiával végződik, de Steve sikeresen kimenti a sofőrt. Végül Matt javaslatára szabályokat állítanak fel egymás között.

chronicle3

Aztán Steve valami különös dolgot mutat Mattnek és Andrewnak: a repülést. A fiúk baromi hamar meg tanulnak repülni, ebben viszont Matt jár az élen. Legalábbis azt hiszik, amíg egy repülőgép el nem sodorja Steve-et, aki eszméletlenül zuhan a mélybe, Andrew azonban megmenti – és még a kamerát is sikerül. Repülni fantasztikus, ez volt életük legjobb napja – kétség sem fér hozzá, hogy valamennyien így éreznénk.

Steve nagy nehezen ráveszi Andrewt, hogy lépjen fel a suli színpadán, mint bűvész – igen a cél az, hogy a srác végre becsajozzon. A produkció utáni buli azonban nem várt fordulatot vesz, Andrew kiakad és olyan útra tér, amiről lehet, nem lesz visszaút, erre pedig a pókos jelenet a legnagyobb bizonyíték.

Végre kiáll az apjával szemben, mikor az számon kéri, Andrew majdnem megöli őt – a kamera finoman repül vissza hozzá, mi pedig lassacskán láthatjuk a fiú igazi arcát. Az események kezdenek kicsúszni a kezéből. Steve balesete pedig végérvényesen megváltoztatja Andrew és Matt kapcsolatát.

chronicle6

Andrew úgy dönt, hogy visszafizet minden fájdalomért és megaláztatásért. A film legnagyobb hatású jelenete az, amikor Andrew a kamerába beszél az evolúcióról és az oroszlán bűntudatáról – Dane zseniális a jelenetben, minden rezdülése a helyén van. És ha azt hittük, már nem lehetnek durvábbak a dolgok, akkor tévedtünk. Az édesanyja gyógyszerére próbál pénzt összeszedni, ami rettenetesen rosszul sül el, és maga Andrew is megsérül. Az események hihetetlen fordulatot vesznek, a srácok összecsapnak a kamerák és emberek szeme láttára, a pusztítás hihetetlen, Mattnek pedig olyan döntést kell hoznia, amit nem kívánnék senkinek.

chronicle4

A digitális részek előtt megemelem a kalapom, tökéletesen belesimulnak a film látványvilágába, egy pillanatra sem éreztem idegennek vagy zavarónak. Néha pedig váltogatták a kamerákat, hol Andrew-éról hol pedig egy ipari kameráról láttunk, a vágás zseniális, egyszerre megtöri és felfrissíti a jeleneteket.

Andrew története engem magával ragadott és többet nem is enged el, mert a nagyobb erővel senki sem lesz jobb vagy felelősségteljesebb, csak erősebb.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Az erő krónikája (2012)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..