Én értékelem, hogy próbálnak egész jóból átmenni epicbe, de ami nem megy, azt lehet, nem kellene erőltetni.
Roman nem tudja, mit is kezdjen az űrhajó „fekete dobozában” látottakkal – miszerint Castor miatt zuhant le a gép, miután a férfi lelőtte a pilótát –, ám végül úgy dönt, egyenest nagybátyjához fordul válaszokért, aki viszont ezt nem veszi túl jó néven. Mindeközben Greyson próbálja kideríteni, mi is történt a jótékonysági gála éjszakáján, Drake őrlődik, hogy mennyire is vonja be Taylort az eseményekbe, mialatt a lány éppen a szezon buliját készül megszervezni a csillaghullás tiszteletére.
Az epizód főszála természetesen a Roman–Castor–Vega hatalmi harc – pontosabban, hogy miért is jöttek a Földre, kinek van igaza és mit kell tenni az emberekkel –, ami bizonyos szinten persze jó, mert tényleg fontos kérdés, viszont a kivitelezés nem sikerült olyan szépen. Valahogy az egész szétesik, nem lehet belőle egy szép ívet rajzolni. Arról nem is beszélve, hogy pár jól irányzott kérdéssel – hol vannak az őrök? Miért nem vette senki észre a Castor kabátja alól kilógó, hatalmas pisztolycsövet? – az egészet szét lehet bombázni. Kérem szépen, ez nem volt jól kidolgozva.
Mellesleg valahogy az atriai frakciók is kicsit sántítanak – mármint az egymáshoz való viszonyuk. Meg nem is tudom… ez az egész olyan volt, mint a klasszikus népmese, miszerint „hozz is ajándékot, meg ne is” – itt is haladtunk előre a sztoriban, meg nem is. Robbanhatott volna a metaforikus bomba, mégis amolyan hidegháborúval zártunk Castor és Vega között. Valamint lehet, itt lenne az ideje, hogy Roman valamiféle csapatot gyűjtsön maga köré, mert amíg mindkét ellenfelének megvan a maga kis magánhadserege, neki van max egy maroknyi barátja, akiknek a fele sem ért a harchoz. Castor utolsó lépése az epizódban pedig színtiszta szemétség volt.
Másik fronton mea culpa, Greyson nem azt nézte az előző rész végén, ami kinn történt az úton, hanem azt, ahogy Roman és Drake leteszi őt a házuk előtt – ez azért már logikusabb, mert persze, hogy a saját biztonsági kameráiknak anyagához hozzájut. Viszont hiába jött most rá, mi is történt azon az éjjelen – ami nekem kicsit hihetetlen, tekintve, hogy ki volt ütve –, az ő történetszála szinte csak toporog egyhelyben, nem tudom, mit akarnak igazából vele kezdeni az alkotók.
Drake és Taylor párosa egyszerre egyre szimpatikusabb és unszimpatikusabb. Szimpatikus, mert jó hatással vannak egymásra, a karakterük nagyon szépen fejlődik a kapcsolattól, meg úgy alapból aranyosak, és unszimpatikusak, mert minden indokolatlan szexjelenetet – amivel be lehet vonni a nézőket – velük játszatnak el. Meg most őszintén, miért van az, hogy a legtöbb amerikai sorozatban, ami gimnáziumokban játszódik, a középiskolások úgy viselkednek, mint a rossz egyetemisták? Nem tudom, lehet, hogy maradi vagyok, de egy tizenhat-tizenhét éves szerintem nem nagyon fekszik össze a pasijával, két óra között az öltözőben.
Persze megint elő kellett hozni a leszbikus-szálat is, ami ismételten nélkülözött mindenféle drámát (a reakció nagyjából mindössze annyi volt, hogy „bocsi, én játszom ebben a csapatban”), így ez tényleg csak meghajlás valami felesleges trend előtt, nem pedig drámai eszköz – és ebből kifolyólag teljesen felesleges a sorozatban. Sőt, továbbmegyek: Taylor bulija is egy, az egyben felesleges volt ebben az epizódban. A kivágásával felszabaduló játékidőt mondjuk fordíthatták volna arra, hogy Juliával vagy Lukasszel törődjenek. (Azt pedig végképp nem értem, miért kellett a bárban tisztogatni azokat a poharakat PUSZTA KÉZZEL – nem tellett a büdzséből mosogatórongyra? –, amiből utána Taylor partiján ittak.)
Summa summarum, ez a rész nem lett jó. Sokat akart a szarka – az író, a rendező, a producer –, de nem bírta a farka. Szétesett, zavaros volt, bár azt azért elismerem, hogy volt pár jó pillanat.
Szerző
Szerintem ezek összecsavarozható koktélospoharak voltak, legalábbis én ezt a magyarázatot találtam 🙂
Az lehet, de az még mindig nem magyarázza meg, hogy miért a bárban csavarozták össze őket 😛