Spoiler a köbön

Fura érzés az, mikor az ember egy zombitól tanul meg élni. Mégis ilyesmi kapcsolatom van ezzel a könyvvel és R-mesterrel. Olvashattatok róla már Orlissa tollából (a filmről és a könyvről is).

duplahulla1

Mikor épp úgy éreztem magam, mint egy Marion-féle átlag zombi, aki kulturális alapokon nyugvó sziporkákkal gondolkodik, miközben nem tart semerre, akkor találtam rá erre a történetre. Igen: a 9gag-en! De annyira abszurd volt az elgondolás, hogy azonnal beleszerettem. Friss-vörösen dobbant meg a szívem, mint R-nek, mikor Julie-ra néz.

duplahulla2

Túl azon, hogy a szerző oszló bőrbe csomagolta allegorikus társadalomkritikáját, ezt az egészet olyan öreg csontvázra feszítette rá, mint a R(ómeó) és Júlia, és ezt nem is nagyon titkolja, sőt, már-már henceg az erkélyjelenettel. Mégis… friss, modern és üde, mert hát Rómeó unos-úntalan meghal Júliáért már több, mint 450 éve, de hányszor kelt érte életre?

duplahulla4

Úgy értem… ÉLETRE? Mert ez nem is olyan egyszerű feladat. Tudja az, akit hosszabb-rövidebb időre egy kicsit bedarált a modernista fogaskerék. Azután – mert az élet Élni akar – a darabok szépen összeállnak, mint R porrá tört csontjai.

A film és a könyv kivételesen egyaránt értékelhető, a cselekmény alapelemei megegyeznek, bár a forgatókönyv kevesebbet tűr el és képes megmutatni, mint amit a regény megjelenít és elbír.

Lássuk közelebbről, miről is beszélek:

Nagyot változnak a viszonyrendszerek, mert a könyv-eredetiben a Csontik inkább a Husik mesterei kezdetben, a Zombi-társadalom nagy öregjei, nem pedig köztük élő, a Husi zombikat félig-meddig terrorban tartó rémek. (Utóbbi csak a történet folyamán alakul ki.) Ám míg ezt az ellentétet a filmrendezők kiélezték, más helyütt inkább lecsiszoltak Marion éleiből.

Ennek az eladhatósági csiszolóvászonnak  legerősebben Julie karaktere esett áldozatul, aki közel sem annyira megosztó a cellulózon, mint papíralapon. Hogy úgy mondjam, popcorn-kompetensebbé szelídítették a vadóc lányt, aki hányattatott, szexet és drogot a lehető legmegbotránkoztatóbb természetességgel használó múltjával a keményvonalasabb nézőket biztosan nem nyerné meg magának, noha már az is teljesítmény, hogy a jó néző gyomra bevegye a tényt: ez a lány igenis abba a hullába szeret bele, aki megette az előző fiúját.

S mert a kóla mellé sem árt könnyebben lenyelhetővé tenni a történetet, Julie és apja, Grigio tábornok kapcsolatát sem élezik ki annyira, mint az író tette, hovatovább, a könyv lapjain a letűnt világ elmúló emberi szimbólumává merevedő tábornok a filmkockákon jó apakánt megtér és kvázi áldását adja lánya és fura barátja kapcsolatára. De persze csak azért, mert R derekasan életre kel, még csak nem is úgy, mint a könyv lapjain, hogy valamiféle új kicsavart-kifacsart, de igazi életre, hanem egyszerűen visszaváltozik emberré. Csodálatos! Kivéve, hogy a könyv megoldása kifejezőbb.

duplahulla3

Aránylag jól sikerül azonban átültetni és megjeleníteni a filmben azt, ami a könyvnek egyaránt gyengéje és erőssége, mégpedig R szellemdús, közkulturális alapokon nyugvó gondolatait. Sajnos ezen a logikátlan jellegzetességen nem tudtam túllépni, hiszen egészen konkrétan kijelenti a narrátor, (R), hogy semmire sem emlékszik emberi életéből, sőt, több helyütt említi vagy utal rá, hogy a lopott agyakból nyert emlékek is hamar elvesznek, illetve mindent elfelejtenek, (legalábbis így van ez a könyv elején), mégis jócskán meg vannak szórva kedvenc zombink gondolatai kulturális utalásokkal. Magyarázhatnánk éppen a kollektív tudattalannal, míg csak angyalokról és mennyországról szól a fáma, de talán Frank Sinatra és örökzöld dallamai még nem jutottak el ebbe a mélységbe. Mindenesetre ez a vonal, a film kissé maszatoló világában, ahol nincs módja a narrátornak túl bő szóvirágokkal magyaráznia az ábrázolt világot, (kárpótlásul látjuk a képeket), ez nem lesz jelentős „hiba”. A filmben mindebből csak R fanyar, ironikus humora marad, ami kifejezetten kellemes, és ami egyébként a könyvben is menti a szerzőt ezen alaptalanságtól. Hiszen így lesz R annyira szerethető, így lehet vele olyan komfortosan azonosulni! No meg, mert zombinak is kívülálló, és ezért lesz a változás tökéletes kiindulópontja, pont úgy, mint Julie az emberek részéről.

duplahulla6

Kicsit sajnálom, hogy Perry kvázi jelentéktelenné válik a filmben, pedig a nyomtatott-Perry egészen jól összebarátkozik R-rel, de ezen titok hogyan és mikéntjét megtartom magamnak, amint azt is, hogy mi módon segíti főhősünket egy újraértelmezett kollektív tudattalan eligazodni a posztapokaliptikus világban, hogy megtalálja az új irányt.

Felvállaltan gonosz vagyok, mert ezek azok a mellékesek, amelyek igenis sokkal erőteljesebbé teszik a könyvet a filmnél. Szóval kedves olvasóim érdemes a könyveredetit is kézbe venni és rászánni azt az egy-másfél napot, hogy végigrágjátok. Ha másért nem is, mert R(ómeó) és Júlia, alig 450 év után VÉGRE együtt élhetnek le egy szép, új(fajta) életet.

Szerző

Avatar
SzÁgi
Szerkesztő

“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..