A második évad egy kicsit máshogy sikerült kedvenc kutyás nyomozókalandjainkból, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb lett, sőt! Szerintem tovább fokozódott az eddigi jóság. Bár az egy rejtélyes kérdés, hogy hová lehet fokozni.
Több hangsúly került ezúttal Richard magánéletére. Azt eddig is tudtuk, hogy elvált és egyáltalán nincs túl rajta, néha kacsintgat, de semmi több. Most azonban kapásból két randija is akadt, melyből az egyik be is jött, s ami nem csak az életéhez, de alkalmasint a nyomozásokhoz is hozzátett. Persze Rexnek is volt a dologhoz egy-két szava. Szerencsére azonban már nem mos – valószínűleg a gazdi legnagyobb örömére.
Az ügyek is nagyon jók, pörgősek és gyakran sokkolóak is: gyerekgyilkosságok, perverz sorozatgyilkosok, sőt, még kiskutyák is bekerültek egy körre. Szóval alkalmasint eléggé lesokkolta a nézőt, amit látott, de Richard és Rex mindig mindent helyrehoz és ettől szép a világ. Én egyébként emiatt ajánlanám gyakorlatilag az összes depressziósnak terápia gyanánt – vagy legalábbis annak, aki szomorú, mert egy csapásra szebbnek fog tűnni a világ.
Nem csak Richard életébe jöttek pozitív változások, hanem Rexébe is. Stockinger ugyanis végre elkezdett megbékélni vele – habár ennek a kiváltó oka nem ennyire vidám. Ennek örömére a kutyus nem szívatta tovább, és nagyon aranyosak voltak, ahogy elkezdtek barátkozni. Szerintem remek csapatot tudnak alkotni ők is időnként, de határozottan csak alkalmi jelleggel, én a gazdihoz vagyok hűséges, őt jobban kedvelem.
Az egyetlen, amit hiányoltam, hogy kevesebbet szerepelt a Prater. Tudjátok, szeretnék egyszer oda elmenni, úgyhogy én mindig örültem, ha bekerült a cselekménybe, vagy akár csak a háttérbe és ebben az évadban elég kevésszer láthattam. De azt hiszem, azért viszonylag jól sikerült kárpótolni.
Rex természetesen nem szokott le a hülye poénokról. Tanult sok új dolgot és most a kedvencem az integetése. Szegény kutya nem igazán bírja a nőket a gazdi közelében. Szóval ő nagyon szépen és kedvesen pápát integetett. Persze nem ez volt az egyetlen húzása és még mindig szeret szendvicset lopkodni. Hihetetlen fazon, talán őbenne látszik igazán, hogy van ám az állatkáinknak személyisége – az enyém például letüsszent, ha rászólok, amiért megrág.
Egy újabb nagyon izgis évadon vagyunk túl, még mindig teljesen elégedett vagyok a sorozattal, ahogy mindig is. Megvoltak vele a magam percei, felvidított, ha kellett, vagy épp a jó kedvemet fokozta, időnként kicsit el is gondolkodtatott. És szerintem nagyon jó volt, hogy most rengeteg hangsúlyt kapott a szerelem és a barátság, ami egy rendőr életében is jelen van, még ha nehézkesen is. Így még közelebb érzem magamhoz a szereplőket.
Szerző
Rex felügyelőt végignéztem, az ismétlést is végignéztem 🙂
Gedeon Burkhard a kedvenc színészem benne, bár tény, hogy Tobias Morettivel futott be a sorozat.
Én is jobban csípem Gedeont, de ott még egyelőre nem tartunk 😀 de meg fog érkezni, ne félj 🙂 addig be kell érni az epizódszereplésével az első évadban 🙂
De azért Tobias is jó gazdija Rexnek 🙂 szerintem nagyon aranyosak együtt
Ma véletlenül kihagytam egy részt, mert hamarabb adták. Pocsék egy érzés…
Emiatt keresgéltem, hogy valahogy kompenzáljam a veszteséget (mostanában nem ismétli az M1 éjjel) és így találtam rá Ixi szavaira (depressziósoknak ajánlod).
NOS, IXI :-)…Így legyen ötösöd a lottón…Egy balesetem, majd apám halála után
nagyon labilis állapotban voltam, esténként mindig sírva aludtam el…
Ez a kutya néhány hónap alatt visszahozta (majdnem) régi énemet
GEDEONT csak a kutya miatt csíptem, de amióta kiderült, csak megjátssza magát,
hidegen hagy. Egy üres-mosoly , érzéketlen anyucipicifia…