Az első évad vége iszonyú merész lépés volt a készítőktől, erre viszont csak a második évad megtekintése után jöhetett rá a néző. Manapság természetesen már nagy divat, hogy a főszereplőkkel sem bánnak éppen kesztyűs kézzel az alkotók, de amit a Sanctuary írói megléptek, az talán még most is kirívó esetnek számítana.

sanctuary.s02.1

A Cabal kimosta Ashley Magnus (Emilie Ullerup) agyát, és felhasználta őt a teljes Menedék-hálózat elpusztításához, azzal viszont nem számoltak, hogy egy gyermek mennyire kötődhet az anyjához, illetve hogy mennyi mindent megtenne annak biztonságáért. Ashley pedig meglépte: feláldozta magát Helenért és az életművükért. Miután rendezték soraikat, Helen (Amanda Tapping) utasítására mindenki azon fáradozott, hogy, ha maradt még valami energiafoszlány a lányból, azt megtalálják, majd rájöjjenek, miképpen lehetne újra materializálni őt. De Dr. Helen Magnusnak halhatatlanként újra szembesülnie kellett legnagyobb félelmével: hogy körülötte senki sem az.

Helen valamennyire összeszedte magát, és a munkába temetkezve próbált élni nap-nap után. Helen a szabadúszó, de valamelyest a Cabalhoz köthető Kate Freelandernek (Agam Darshi) menedéket biztosítva lassan a csapat részévé tette a lányt. Ez persze leginkább Will (Robin Dunne) csőrét piszkálta, míg Henry (Ryan Robbins) egész hamar összebarátkozott vele. Viszont furcsamód aki igazán a szívébe fogadta a tűzrőlpattant lányt, az Nagyláb (Christopher Heyerdahl).

sanctuary.s02.3

Az élet az abnormálisok között nem állt meg: felbukkant a jeti, találtak alakváltókat, egy rejtélyes betegség ütötte fel a fejét, és árulók bomlasztották a hálózat sorait. Minden kétséget kizáróan azonban Nagy Berta körül alakult ki a legnagyobb vita, hiszen Helen olyan titkot őrzött a lényről, ami akár a világ végét is jelentheti – és amire bizony sokan rátennék a kezüket.

Kétségkívül a második évad a kedvencem, mivel itt már nem kellett felépíteni az eddigi világot (hiszen ezt már megtették az előző évadban), így volt idő végre elmélyülni a karakterekben. Nagyon jó volt látni, hogy Henry – kedvenc lycantrópom – sem az utolsó a fajtájából, valamint azt is, hogy milyen állati jól néz ki, mikor átalakul. Will pedig a kissé félszeg és szende tudósból lassan egy kemény, és igen okos karakterré nőtte ki magát – de ha valakinek olyan mentora van, mint Helen, akkor ez elvárható.

sanctuary.s02.4

Ashley Magnus nem szerepelt túl sokáig, így esélyem sem volt megszeretni, viszont halála igazán drámai vonalat indított el a sorozatban, ami egy szokatlan és alternatív jövőképben csúcsosodott ki. Ebben a jövőben az emberiség vesztésre áll valamivel szemben, amit sem megfogalmazni, sem megérteni nem lehet.

Helen az Ötök tagjaként lett halhatatlan, és így ezt a kisebb csoportosulást is többet szerepeltették. Nagy kedvencem Nikola Tesla (Jonathon Young), a vámpír – ja, mellesleg ő az a feltaláló, akinek briliáns elméje nélkül most nem lenne digitális tollam. Azt hiszem a Buffy, a vámpírok réme óta nem láttam ilyen zseniálisan megformált és megírt vérszívót.

sanctuary.s02.2

Igen, a Sanctuary második évada sokkal jobb az elsőnél, ügyesen kijavították az előző hibát, illetve új elemeket dobtak bele – na meg persze ott volt az a rakás sci-fis színészt megint, amitől repesett kicsi fangirl szívem.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Sanctuary – Génrejtek (2008-2011), 2. évad”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .