Mivel az utóbbi időben igencsak megcsappant a játékokról szóló cikkek száma az oldalon, így – felkötve a felkötnivalómat – veszem a bátorságot, egy karton energiaitalt, és egy négy részes harci torna keretében felelevenítem az elmúlt évtizedek legjobb bunyós játékait a Mortal Kombattól kezdve, a Tekkenen át, a Dead or Alive-val bezárólag. Szóval fel a kesztyűt, és kezdődjön az első forduló!

Mortal Kombat1

Mortal Kombat. Ez az a két szó, amit még egy éppen csak a szárnyait bontogató kockának sem kell bemutatni. Bár fiatalabb, mint a Street Fighter (a Mortal Kombat 1992-ben jött ki, a Street Fighter pedig 1987-es), és az embereknek is jó szokásuk összehasonlítani a kettőt, ezt egyszerűen nem lehet megtenni. Hiába bunyós játék mindkettő, történetben, karakterekben ég és föld a különbség: az egyik misztikus és véres, a másik kevésbé brutális és „hagyományosabb”. Jó, tudom Street Fighterben is ott van Ryunak a hadouken, mint harci technika, de – már elnézést – az mi Quan Chi, a nekromanta varázslataihoz vagy Striker rendőrünk sokkolójához képest? Más világok, más érdekességek. Ennyi. De most vissza a Halálos Viadal világához.

Mortal Kombat2

A kezdeti részekben ugyan nem voltak olyan kifejezetten szétválasztva a jók és a rosszak – kivéve persze a főellenfeleket, akiket mindenki rühellt – viszont, ahogy haladt előre a széria és alakult ki belőle egy külön világ, úgy váltak külön a jók, a rosszak és a kis számban jelen levő semlegesek (például Ashrah). Mindenkinek külön története van, egyik szereplő sem sablonos, és bár a bunyós témát mindig is elcsépeltnek tartották sokan, a Mortal Kombatnak sikerült az, ami sok társának nem: Érdekessé tette a harcot. Adott alá egy olyan komplexitással rendelkező kerettörténetet, ami a világ végéig is elviszi a játékot és annak sztoriját.

Mortal Kombat3

Másik oldalon, ami a mai és a régebbi fiatalság nagy részének a tetszését elnyerte, az kétséget kizáróan a nem kis brutalitás – látványos csonkítások, széttépések, robbantások. Ezek mind-mind garantáltan növelik az adrenalint, és borzasztják el az idősebb korosztály képviselőit. Hát igen, hiába kultjáték egy kultjáték, ha csak egy szülő is morogni kezd ellene, a fél városban a ősök megtiltják porontyaiknak, hogy játszanak vele. Pedig a Mortal Kombat nem csak kitépett szívekből és gerincoszlopokból áll, nem ezek tették naggyá Raidenék harcát, hanem az, hogy képes volt alkotni egy világot, ami a miénkhez köthető, de külön áll attól. Külön törtvényei vannak, és ezeket a törvényeket ököllel, buzogánnyal és szablyával tartják be.

Mortal Kombat4

A Mortal Kombat kétséget kizáróan a legmeghatározóbb verekedős játék, amit ember csak alkotni bírt. Bár brutális, de szerethető, a karakterek – még a legkisebbek is – rendkívül kidolgozottak és életszerűek (még Baraka vagy Onaga is), a történetnek van hova mennie, a cselekményszál ütemes, nem laposodik el, és mindig időszerű. És most, ha megbocsájtotok, megyek is visszajátszani.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

3 thoughts on “Harcosok Arénája Part 1 – Mortal Kombat”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .