Itt a nyár vége, itt van újra, és én megint a bunyós játékokat veszem elő. De védelmemre, nem is akármilyet – tehát a jobb sarokban minden harcos játék keresztapja, az alap, a hagyományok letevője és őrzője, a Street Fighter.

street fighter1

Mint ahogy azt Mortal Kombatban is említettem, ő a legöregebb a bandából, és hát nem nagyon indult jó alapokból: sokan tartottak a benne lévő brutalitásról, ám a végleges törléstől pont az mentette meg, hogy megjelent a tőle jóval erőszakosabb Mortal Kombat . Szerencsénkre mindkettő megmaradt az éterben, így zavartalanul püfölhetjük benne aktuális játszótársunkat. De mi is az, ami a Street Fightert egy igazi névvé teszi a játékok panteonjában? Két szó: egyszerűség és „régimódiság”.

street fighter2

Ha összehasonlítanánk egy fiatalabb bunyóparádéval, mondjuk a Dead or Alive-val – hiába imádom ezt a szériát is –, de az utóbbi meglehetősen hatásvadász, ellenben sokkal színesebb karakterisztikával megáldott szereplőkkel is rendelkezik. Vele ellentétben a Street Fighter egy, szinte lecsiszoltan egyszerű, de a karaktereken meglátszódik, hogy a nyolcvanas években milyenek voltak a harcos sztereotípiák: a csendes, kissé mogorva hős Ryu, a kötelező poénkodó, de emellett félelmetes harcos Ken, a kínai harcos csaj Chun-Li, és még sorolhatnám napestig a kötelező archetípusokat. A történetre ugyanez áll – szép, letisztult és piszok egyszerű, nincs fölösleges csavarás, csak konkrét és lényeges információk, mint például, hogy ki a főgonosz, mik a céljai és kik vannak segítségünkre a likvidálásakor.

street fighter3

Ha már szereplők, had emeljem ki Ryu-t és Kent: hiába mondtam fentebb, hogy ő egy archetípus, mégis van benne valami, ami kiemeli a többi hasonló szereplő közül. Nem, nem az, hogy ugyanúgy fél a pókoktól, mint én, hanem a stílusa: akármennyi részével is játszottam a Street Fighternek, Ryu jelleme sosem változott meg, maradt ugyanaz a csendes jótevő, aki mogorvaságával próbál másokat távoltartani magától, ám aki jól ismeri, az tudja, hogy aranyból van a szíve. Bizonyos fokon eltér tőle Ken, akinek csendes pajtásával ellentétben be nem áll a szája, és amikor csak tud, poénkodik – de, ha a helyzet úgy kívánja, ő is bölcs mesterré tud válni.

street fighter4

Aki imádja, az szereti és tiszteli, aki nem ismeri, az nem tudja, miről marad le. A Street Fighter, bár nem tűnik annak, de egy igazi egyéniség. Egyszerű és nagyszerű.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

2 thoughts on “Harcosok arénája part 2 – Street Fighter”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .