Edwin A. Abbott: Síkföld

Mi lenne, ha világunkban csak két dimenzió létezne? Hogyan ismernénk fel egymást, milyen szabályok szerint élnénk? Vajon lehetséges nekünk, háromdimenziós lényeknek ezekre a kérdésekre válaszolni? Edwin A. Abbott bizony megpróbálta, és bár van jó pár hiányossága a könyvének, azért nagyon ügyesen sikerült ábrázolnia egy olyan világot, amelyben csak hosszúság és szélesség létezik, magasság nem.

edwinaabbott.sikfold

Egy emlékiratot tarthat a kezében az olvasó, melyet Síkföld polgára írt, nem sokkal halála előtt. Ebben a művében kísérletet tesz egy olyan világ megismerésére, ahol csupán egy, illetve ahol három vagy akár ennél több dimenzió is megtalálható. Tudományos értekezését azonban nem hozhatja napvilágra, hiszen eretnekség lenne és családját megbélyegeznék, illetve kitaszítanák – ám történik valami, ami megváltoztatja a kétdimenziós lény eddigi látásmódját.

De miként is zajlik az élet Síkföldön? Először is, itt mindenki egy geometriai alakzat, minél több a szöge, annál magasabb társadalmi osztályba tartozik. A társadalom vezetői pedig már szinte körök, annyi apró szöggel rendelkeznek. Azonban ez a világ egy igencsak diktatórikus, és szűklátókörű hely, ahol nem riadnak vissza a kínzástól, a puccstól, sőt a nyilvános kivégzéstől sem. Így nem csoda, hogy elbeszélőnk fél tanainak terjesztésétől, még akkor is, ha ő maga a saját szemével láthatta azt a világot, amelyben már a magasság is létezik.

Edwin A. Abbott sikeresen megoldotta az alapvető problémákat a kettő- illetve háromdimenziós érzékelés között. Síkföldön vagy tapogatással derítik ki az ott lakók a másik kilétét, de mivel ez nem túl elegáns viselkedési forma, ezért kifejlesztettek egy sokkal bonyolultabb és több évnyi tanulást igénylő eljárást, mely a síkföldiek látását, és a világukban oly gyakori ködöt kombinálja. De nem csak ez az egyedi Síkföldön: a házaiknak ugyebár nincsen teteje, az alaprajz pedig minden esetben egy ötszög, illetve külön bejárat van a férfiaknak és a nőknek.

Természetesen Abbott azért nem tudott minden kérdésre válaszolni könyvében, így az olyan alapvető dolgok, mint az építkezés menete, a születés, az étkezés nem kaptak helyet, ugyanakkor érthető is, hogy Térföldiként nem tudott referálni Síkföld világának legapróbb részleteiről. Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a legtökéletesebb ábrázolást mutatta be a két világ közötti hasonlóságnak és különbségnek, sőt, előrevetített egy négy- vagy több dimenziós világ létezését is – aminek a hosszabb kifejtését igazán éveztem volna egy újabb kötet formájában, erre azonban nem került sor.

Amiért azonban a haragszom, az a nem is oly burkolt szeximus a könyvben, nem tudom eldönteni, hogy Abbott ennyire bunkó, és lenézi a nőket, vagy ennyire nem tud róluk semmit, és így kénytelen volt túlzó és elnagyolt példákhoz nyúlni. A Síkföldön élő nőknek gyakorlatilag nincsen szögük, csak egy apró egyenesek, akik ostobák, hangosak, és a memóriájuk maximum tíz percig képes eltárolni bármilyen információt. De természetesen a gömbök nagy hasznukat vették, mikor megvezetve a nőket, bevetették őket egy puccskísérletben, mivel tű alakjuknak köszönhetően pillanatok alatt képesek halálos sebet ejteni bármelyik Síkföldin.

Abbott jól átgondolta Síkföld és Térföld világát, nagyon komplex képet alkotott az előbbiről, azonban olvasás közben nehezemre esett túlesni a folytonos lenézésén a női nem iránt, így a kötet röpke száz oldalán nehezen rágtam át magam, mert pár oldal után sikerült felingerelnie.

A könyv jó, a világ, amit megalkotott már-már egy középkori diktatórikus világ, ám nőként az íróval, és hozzáállásával nem tudok kibékülni.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..