Courtney Summers: Éles helyzet

Még a 85. Ünnepi Könyvhét során bukkantam rá erre a gyöngyszemre. Már a borítója magával ragadott, aztán a hátoldal, ahol világvégét és élőhalottakat ígértek azonnal rávett a kötet megvásárlására – akkor még nem tudtam milyen jól döntöttem. Van abban valami furcsa eufória, mikor egy jó történet kifacsarja a lelkünket!

courtnessummers.éleshelyzet

Hat középiskolás bevette magát az iskolaépületébe, a megfelelően elbarikádozott hely lehet további túlélésük záloga. Odakint tombol a világvége, a halottak többé nem maradnak azok, és az élőket üldözve és elfogyasztva próbálnak ismét létezni. Ebben a pokoli világban egyetlen figyelmetlen pillanat vagy harapás is végzetes lehet. Sloane Price egyike a hat túlélőnek, azonban ő nem akar az lenni, számára a világ már fél évvel korábban véget ért, mikor nővére Lily megszökött otthonról.

Ők hatan nem is lehetnének különbözőbb egyéniségek: Cary, aki vezetőként próbál helytállni, ám egy hatalmas hibát vétett, amelyre az ikrek, Grace és Trace folyton emlékeztetik; Harrison, aki folyton elbőgi magát, egy valódi szürke kisegér, de szeretne a nagyok táborába tartozni; végül Rhys a józan és logikus srác, aki képes – a többiekkel ellentétben – hideggel fejjel is gondolkozni. Ők öten mindent a túlélésüknek szentelnek, csak Sloane az, aki várja a halált, és reméli, hogy a kintről érkező tompa puffanások meghozzák számára a nyugalmat – azt a nyugalmat, amelyet Lily jelentett neki, a nyugalmat, amelyet erőszakos apja sosem volt képes megteremteni, a nyugalmat, amit csak a halál képes nyújtani.

Amit már a Walking Dead kapcsán oly sokszor említettem, az erre a könyvre is vonatkozik: az élőhalottak csupán eszközök, hogy a szereplőket lelkük legmélyebb bugyraiba taszítsa, hogy aztán abból főnixmadárként felemelkedve sokkal többet tegyenek, mint azt valaha is gondolták. Sloane ugyan folyton a halált várja, rajta kívül senki sem, mégis ő az egyetlen, aki képes szembenézni a világvége valódiságával, és annak látni a dolgokat ami.

A bezártság terhe mellet a srácok és indulataik folyton egymásnak feszülnek, kizárólag a közös ellenség miatt képesek megalkuvásra. A pillanatnyi nyugalmat folyamatosan megszakítja a vélt vagy valós rettegés a zombiktól, és hiába a zárt épület, mégis sikerül valaminek bejutnia – vagy csak Sloane hallucinálta?

Milyen titkot őriznek a szereplők? Ki milyen bűnt követett el a túlélés érdekében? Vajon van kiút a csapdából, és a lelkük csapdájából? Mi történik, ha már mindent elveszítettél, és körülötted a világ is összeomlik? Ezeket a kérdéseket tárgyalja az Éles helyzet, olyan szívbemarkoló és lenyűgöző narráció kíséretében, hogy az olvasó képtelen letenni a könyvet – nekem sem sikerült, egy ültőmben olvastam végig az egészet.

A könyv első bekezdése talán a legfelkavaróbb, a kuszaságban és összevisszaságban rejlő félelem és pusztulás ábrázolása hihetetlen – pontosan így kell megírni a megírhatatlant. Nyugodt szívvel ajánlom azoknak is, akik nem kedvelik a horror műfaját vagy a zombikat – ez nem azokról szól, hanem egy belső, lélektani utazásról, aminek a végén mi is többek leszünk korábbi önmagunknál.

Van abban valami furcsa eufória, mikor egy jó történet kifacsarja a lelkünket!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..