Sarwat Chadda: Éjistennő

Az előző kötetnél már említettem (Az ördög csókja), hogy az író igazán az Éjistennőben mutatta meg, hogy van tehetsége az íráshoz, illetve, hogy a világ, amit alkotott valóban izgalmas és érdekes.

sarwatchadda-ejistenno

Billi nem csekélyebb dolgot köszönhet barátjának és szerelmének, Kaynek, mint az életét. A fiú olyan áldozatot hozott érte, amire nem hitte senki, hogy képes lesz, mégis Kay akaratereje felülkerekedett a benne lakó démon fölött, és inkább felemésztette önmagát, minthogy a szeretett személynek ártson. Ám Billinek nincs sok ideje a gyászra, mert a Rendnek egy szokatlan vérfarkassal van dolga – ezek a lények a réges-rég kihaltnak vélt polenyicá-k. Ez a Kelet-Európai farkas törzs, akiket férfiölőként is emlegetnek, talán az eddigi legdurvább ellenfél a Rend számára.

A polenyicá-k okkal merészkedtek most elő, hiszen vadásznak, méghozzá a tavasz gyermekére, aki egy hatalmas erővel megáldott orákulum. A gyermek feláldozásával azonban képesek lesznek előidézni a hármas telet, ami az egész eddigi világ pusztulását okozza majd. De nem fog minden eltűnni a föld színéről, mert a természet gyermekei (értsd, nem ember) megmaradnak, így egy új korszak hajnala kezdődhet el. Billinek ezt azonban meg kell akadályoznia, ehhez azonban szövetséget kell kötnie Ivan Romanovval, egy úri fiúval, aki büszke oroszként nem kér semmilyen segítségből. Azonban mindkettejüknek rá kell eszmélnie, hogy a polenyicá-kat is irányítja valami, valami, ami ősibb az embernél, amely világtalan és időtlen, valami, ami a kezdetek kezdete óta itt van, és most elérkezettnek látta az időt, hogy ismét megmutassa erejét.

Mint már említettem, az Éjistennő győzött meg arról, hogy Sarwat Chadda baromi jó író, ehhez azonban szükséges volt az első kötet, hiszen abban már bemutatta Billit és a Rendet is, így ezt az Éjistennőben már nem kellett megtennie. A mitológia, ami a történet mögött áll, rengeteg utánajárást igényelt, de a befektetett munka bőven megtérült – mert a történetben zseniálisan ötvözte az orosz ősmítoszt a mai, modern világgal. A polenyicá-k, az amazonok mintáját követik, azonban átváltozásuk révén egy sokkal erősebb és vérszomjasabb ellenfél, a szokásos vérfarkasoknál.

Billi a kötet elején még inkább bezárkózó és szomorkás, mint az első regényben, de ez így is van rendjén, hiszen elvesztette gyermekkori barátját, és egyben szerelmét, Kayt is. A kötetben végig visszatér a lány emlékeibe a fiú elvesztése, vele együtt pedig a mardosó bűntudat is, hiszen rosszul érzi magát amiatt, hogy megpróbál továbblépni. Ivan karaktere azonban kissé klisésre sikeredett, bár a szövege valóban lenyűgöző, azért a srác semmi kiszámíthatatlan lépést nem tett – külön érdekesség számomra, hogy egy férfiíró ennyire jól megír egy női karaktert, ellenben egy férfi szereplővel már nem tud ilyen jól bánni.

Az ősi erő, amely most felébredni látszik elsöprő erővel bír, ami pedig ennél is erőteljesebb, az az, hogy végig az igazat mondja, és egy picit bennünk, olvasóban is felmerül egy apró kétségbeesett gondolat, hogy talán a hármas tél ugyan valóban a vége valaminek, ugyanakkor valami új, és talán jobb dolog kezdete is lehet.

Egyszerűen faltam ezt a könyvet, eszméletlen, hogy mennyire olvastatja magát, és micsoda tempót diktál. A történet vége kissé kiszámítható, de ez egyáltalán nem von le a végkifejlet értékéből, mert annyira jól és egyben félelmetesre van megírva, hogy olvasás közben kirázott a hideg.

Az Éjistennőt mindenkinek javaslom, aki olyan történetet akar olvasni, amiben a mitológia ötvözi a mai világot, már-már thrillerre hajazó formában.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..