Az angolokat sem kell félteni, ha road movie-ról van szó, erre pedig nincs is nagyobb bizonyíték a Paulnál.
Graeme Willy (Simon Pegg) és Clive Gollings (Nick Frost) igazi geekek, akik Angliából érkeztek a képregényesek (meg amúgy minden geek) Mekkájába, a San Diegói Comic Conra. Tervük az volt, hogy találkoznak kedvencükkel, Adam Shadowchilddal (Jeffrey Tambor), akinek majd átadják képregényüket, ő pedig elalél a fiúk munkájától. Ez azonban nem jött be, így kissé mogorván vágtak bele tervük második szakaszába, egy lakókocsis túrázásba az Észak-amerikai kontinens nevezetes ufó észlelési helyeinél.
Az átlagosnak ígérkező út azonban nem várt fordulatot vesz, amikor találkoznak Paullal, akinek köszönhetően Graeme-nek és Clive-nak válogatott kalandokban lesz része: üldözi őket egy különleges ügynök, majd kettő kevésbé különleges, rájuk lő egy elvakult hívő, embert rabolnak, bujdosnak, menekülnek, lopnak, verekednek, és még egy házat is sikerül felrobbantaniuk.
Paul egy teljesen átlagos suttyó férfi: imádja a disznóvicceket; nem veti meg sem az alkoholt, sem a cigarettát, de még a füvet sem; szereti mutogatni mind a fenekét, mind a férfiasságát; totál el van szállva önnön nagyságától és humorától. Egy valamiben azonban nem mondható átlagosnak, ugyanis Paul egy földönkívüli – az a klasszikus, nagyfejű, nagy szemű, zöldbőrű fajta, ám ezektől eltekintve teljesen olyan, mint egy egoista földi hím.
Már nagyon régóta tudom, hogyha Simon Pegg neve megjelenik Nick Frosté mellett, akkor garantált a szórakozás, ez pedig a Paulban sem történt másként. Ezek ketten zseniálisan jó színészek, és az évek alatt annyira összehangolódtak szakmailag, amire talán utoljára Bud Spencer és Terence Hill volt képes. Sőt, mikor még a film az ötlet fázisban járt, Simon és Nick valóban elmentek egy kis lakókocsis túrázásra Amerikába, és az élményeiket beleszőtték a filmbe.
Paul imádnivaló, de nem csak azért, mert Seth Rogen az eredeti hangja, hanem mert úgy alpári, hogy közben mégis vicces – kényes egyensúly ez, amit hála az égnek sosem rontott el a karakter vagy a szövegkönyv. A grafikusokat is dicséret illeti, hiszen pimasz ufónk igazán valódi vonásokkal rendelkezik, és egyáltalán nem tűnik fel a nézőnek, hogy most egy számítógépes kreálmányt lát. Persze ha már Seth Rogen, akkor a füvezés egy elkerülhetetlen téma (emlékeztek, ő készített egy filmet, ami csakis a fűről szólt, Ananász expressz címen), de ügyesen lopták bele ezt a szálat.
Külön tetszett, ahogy a geekeket ábrázolták, semmi dagadt, pattanásos anyjával lakó marhát nem tettek bele, csak olyan embereket, akik szeretik a képregényeket, a sci-fit, de ettől még nem lesznek sem ostobák, sem pedig retardáltak. Ebből is látszik, hogy Simon Pegg és Nick Frost valóban kockák, és értik is ezt a világot – meg gondolom nekik is elegük volt már ezekből a klisés ábrázolásokból. A bigottság ábrázolásáért és az ezt követő feloldásért pedig megemelem a kalapom, talán még senkinek nem volt ekkora pofája ezt megtenni, az meg már hab a tortán, hogy mennyire bravúrosan tették ezt a srácok.
A srácokat üldöző ügynököknél nagyobb marhákat még nem hordott hátán a föld, de a film alatt végig az járt a fejemben, ha Zoil ügynök (Jason Bateman) ennyire profi és jól képzett, akkor mégis ki volt az a felelőtlen személyzetis, aki felvette Haggardot (Bil Hader) és O’Reillyt (Jo Leo Truglio)? A főnökükért pedig egyszerűen odáig voltam a film alatt, hát még mikor megláttam, hogy kicsoda – ezt nevezem én cameónak!
Ez a film mindig megnevettet, tök mindegy hanyadszorra nézem újra – szóval, aki nem látta eddig, az azért nézze meg, aki pedig már látta, most vegye elő újra, és röhögjön egy jót Paulon és a többieken.
Szerző
Én csipáztam, mondjuk tipikus az a film, mint a Sacha Baron Cohen filmek. Egysze kétszer viccesek, de mikor már 5x-re nézem elég gagyi hatása van. 😀
Ezzel nem értek egyet, a múlt héten néztem meg harmadszorra, idén, és még most is sírtam a röhögéstől, tele van rejtett utalásokkal, apró kiszólásokkal. SBC filmjei ellenben már az első alkalommal megfekszi a gyomromat.
Én is mostanában néztem, 1-2 hete de már közel sem tetszett annyira mint elsőre. 😀