B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Nem vagyok könnyű helyzetben ezzel a könyvvel, mert bár voltak benne baromi jó és erős részek, azért többnyire egy túlírt és furcsa kötet.

b.m.grapes.joslatok.halojaban

A Hot Hill-i középiskola egy teljesen átlagos amerikai kisvárosi intézmény, legalábbis az volt, amíg valaki ki nem tűzött egy rejtélyes cetlit az értesítők közé, amely előre megjósolja az aznapi eseményeket. A jövendölések mindig valóra válnak, csak nem minden szó szerinti értelemben, az iskolában bekövetkező intrikák, balesetek és furcsaságok mind a jóslatokhoz vezethetőek vissza – de vajon ki szövi a hálót?

Ada csak nem rég szokta meg a nagyvárosi lét után a kissé unalmas Hot Hillt, erre úgy tűnik, hogy pont az a srác költözött szintén erre a helyre, akit a háta közepére sem kívánt. Erre most itt vannak ezek a furcsa Mai hírek is, ami öt jóslatot tartalmaz, és nem egyértelműen utal a szenvedő alanyokra, hanem azok monogramjait használja. Némelyik nevet ki lehet következtetni, de a rejtélyes JJ-t, aki minden nap szerepel a különös papírlapon, már nem lehet beazonosítani. Ada és barátnői nap-nap után göngyölítik fel az ügyet, elméleteket gyártanak és okosan tesztelik is azokat, ám ami az egész Mai hírek mögött zajlik, arra nem számítottak.

Nos, ez a könyv rettenetesen túl van írva, kábé a felét ki lehetne húzni, ha nem a kétharmadát. Túl sok benne a felesleges leírás, amiben a szereplő önmagát mutatja be – no de kinek, hiszen a narrációban ez nem igazán stimmel. Ellenben ha szépen feszesre lett volna igazítva, akkor egy igazán ütős kis történet kerekedett volna ki belőle – már ha nem az lenne a vége, ami, de ne szaladjunk ennyire előre.

A szereplők középiskolások, és aszerint is viselkednek, így valóban hihető, hogy számukra központi probléma az új diák kiléte, hogy ki-kivel kavar és, hogy a dolgozatokra milyen jegyeket kapnak. Az írónő hitelesen tudta ábrázolni az amerikai középiskolát is – bár még ott sosem jártam –, de amit tudok róluk, az visszaköszönt a könyvben is.

Maga a rejtély zseniális, mégis hogyan lehetséges, hogy valaki képes így megjósolni a jövőt? A három lány oknyomozása is kiváló, lépésről-lépésre haladnak, minden lehetőséget és elméletet megvizsgálva. Külön élveztem, hogy triumvirükhöz félig tartozott egy kissé kicsapongó, pletykás és éles nyelvű szereplő, Edna. A szülők, illetve a tanárok nem sok teret kaptak, de ez teljesen jól van így, hiszen nem róluk szólt a dolog.

A végével azonban egyáltalán nem vagyok elégedett, nem erre számítottam, és annyira banális marhaságnak tartom az előtte több száz oldalon felfuttatott jóstehetséghez képest, hogy az eszméletlen. Persze a végén akadnak veszteségek, de az is teljesen kiszámítható, és igen kényelmes megoldás – pedig ettől a történettől tényleg valami igazán merészre számítottam. A főszereplő, Ada szerelmi szála iszonyat messze áll a valóságtól, a srác egyetlen jelleme, hogy kedveli a lányt, ez pedig nem jellemvonás.

Az ötletért, hogy valaki egy iskolában megjósolja, az aznapi eseményeket még mindig odáig vagyok, de a kivitelezés finoman szólva is hagy kívánnivalót maga után. Napokig gondolkodtam, hogy most valóban tetszett nekem ez a könyv, vagy a végével inkább felidegesített, de az utóbbi győzött. Igen, dühös vagyok, mert ebből a történetből, ami ilyen kreatív, egyszerű, és mégis nagyszerű egy sokkal grandiózusabb véget vártam volna!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..