No, már majdnem elvonásom támadt ettől a nagy szünettől. Úgy tűnik, hogy ehhez hozzá kell szoknom a jövőben. No, de sebaj, hiszen megérte várni, az új Sailor Moon Crystal epizód nagyon jól sikerült és szép lassan beindulnak az események igazán.
Ezúttal megismerkedhettünk Makotoval, akit Usagi kapásból át is keresztelt Mako-chanra. Igencsak gyors és erőteljes találkozás volt – mivel kedvenc holdharcosunk majdnem elgázoltatta magát és ettől csak Makoto vetődése mentette meg. Aztán persze jött a meglepetés, amikor a leányzó megjelent a suliban, Usagi pedig természetesen nem hagyhatta magára. Egyébként több olyan baráti körre volna szükség, mint a holdharcos lányok csapata, akik ilyen egyszerűen maguk közé fogadnak valakit – szerintem ez nagyon kedves.
Eközben persze a gonosz királynő és szolgái sem pihennek. Beryl igencsak kezdi sürgetni a négy fiúkáját, hogy kapják össze magukat, mivel eddig igencsak kevés energiát gyűjtöttek, azon a gyatra mennyiségen kívül pedig gyakorlatilag semmit nem produkáltak. Így aztán a legjobb megoldás Nephrite szerint ott lecsapni a fiatalokra, ahol a legvédtelenebbek – a szívükben. Ennek esik áldozatul Makoto is, viszont sajnos a sötét oldal szeret megfeledkezni Sailor Moonról és a barátairól, akik a segítségére sietnek. Az meg már csak a pofára esés netovábbja, amikor kiderül, hogy az új lány is harcos. Kezdem sajnálni szegény Beryléket, hogy nem elég, hogy állandóan felsülnek, de még a küldetésük is egyre nehezebb, mert gyarapodnak a holdharcosok.
Szóval milyen is Sailor Jupiter? Természetesen szokás szerint hihetetlenül csini, nagyon érzelmes, és – ahogy egy villámokat szóró leányzóhoz illik – kissé lobbanékony. Na, jó, ez a kissé egy erős túlzás volt, az emberek többségének az a benyomása róla, hogy ő egy nagyon kemény csaj, de sztereotip módon nem az. Ilyenkor azért kicsit érzem, hogy nem elég, hogy már ismerjük a sztorit, de elég sablonos is – erre azt kéne mondanom, hogy kicsit sem bók, de valamiért mégis mind imádjuk. Higgyétek el, én se értem, de kicsit sem zavar. Harcra fel!
Említettem már amúgy, hogy imádom Usagi új fejdíszét? Korábban került már be, de mindig nagyon odavagyok érte. Határozottan jó ez a részletgazdagság, ami az új sorozatra jellemző – de a fejdísz a legnagyobb favorit nálam. Valaki nem akar esetleg megajándékozni? Tök messze van a szülinapom, de tegyünk úgy, mintha most lenne. Na, légyszi! De nem fogok megharagudni egy teljes ruháért sem – igazán elnéző lány vagyok.
De most már elég a viccekből. A türelmetlenségem továbbra sem akar alábbhagyni, mert sosem tudom, mikor kapunk valami újat, és mikor maradunk az eredeti sztorinál. Kissé zavaró, főleg, hogy én egy kicsit azért azt vártam, hogy valamilyen szinten felnő az anime. Aztán rájöttem, hogy mivel alapvetően nem is én vagyok a célközönség, abbahagyhatnám az elégedetlenkedést. Volt egy kis fáziskésés.
Most ugyan nagyon keveset kaptunk a mindenki által hőn szeretett Tuxedo Kamenből, viszont – most pletykálni fogok – a következő részben ő fog központi szerepet kapni, szóval, aki most elégedetlenkedik, az nemsokára örülhet, hogy elmélyedünk Mamoru világában is.
Szerző
