Outlander S01E06 – The Garrison Commander

Eddig azt mondtam volna, hogy lassú a sorozat? Nos, az eheti rész mellett úgy tűnhet, hogy az eddig epizódok csak úgy vágtáztak – ami nem feltétlenül baj, csak hát irtózatosan megnehezíti a dolgomat, hogy összehozzak a friss fejezetről egy épkézláb cikket.

outlander6.2

Sorolom, milyen jeleneteket láthattunk a héten: Claire és Dougal Foster hadnaggyal beszélget, majd elmennek a városba, ahol az angol egység éppen tartózkodik; Claire az angol tisztikarral ebédel; Claire ellát egy sérült angol katonát; Claire Randall kapitánnyal – emlékeztek, ő a férjének az őse –beszélget az ebédlőben, ami jelenetet megszakít a Jamie megkorbácsolását bemutató flashback; Claire egy patak mentén végre meggyőzi Dougalt, hogy nem angol kém; Claire és Jamie megvitatja a rájuk váró dolgokat.

Ugye, hogy nem sok? Vagyis… Igenis sok, mivel ezek a jelenetek rettentő erősek, és nagyon is fontos, amit megtárgyalnak, csak azért kell némi kitartás, meg egyfajta beállítottság, hogy mindezt az ember végignézze ötven percben elnyújtva.

outlander6.1

Az első dolog, amit szeretnék kiemelni, az Claire ebédje a tisztikarral. Egyszerűen lenyűgöző volt a nemzetek közti feszültség – az, hogy az angol parancsnok (John Heffernan) milyen előzékenyen bánt Claire-rel, ahogy bókolt neki, hellyel, étellel, itallal kínálta, és rögtön felajánlotta neki, hogy eljuttatja Invernessbe, miközben ő és az emberei végig csúfot űztek Dougalból. Az, hogy az angolok úriembernek tartották magukat, mégis képtelenek voltak emberien viselkedni egy magas rangú skót úrral, akinek viccet csináltak a tájszólásából, és csak azért nem feszegették a témát, hogy mit hord a kiltje alatt, mert egy hölgy volt jelen. Gyönyörű volt, egyszerűen gyönyörű, amit csak megkoronázott az a rész, amikor Claire kifejtette, hogy ki is jelen helyzetben a valódi agresszor.

Azt ezt követő jelenetet – a sérült katona ellátását – viszont feleslegesnek, sőt, hatásvadásznak tartottam. Ugyanis egy gyors, érzéstelenítés, nem hogy altatás nélküli amputációt láthattunk, amit egy névtelen statisztán végeztek el, és amire később sem nagyon reflektáltak a szereplők, így hát maximum átkötésnek volt jó, meg persze arra, hogy folyjék kicsit a vér, és a gyengébb gyomrú nézők (értsd: én) elfordítsák a fejüket a képernyőről.

outlander6.3

A következő jelenet Randall kapitánnyal ismét hihetetlenül erős – ebben a nagyjából tizenöt-húsz percben, egyetlen beszélgetés alatt egy olyan karakterrajzot sikerült összehozniuk a készítőknek, amit tanítani kellene. Amúgy jelentem, hogy Randall egy beteg elme, és egy embertelen, kegyetlen személy, akkor is, ha néha próbál civilizáltan viselkedni. Claire hozzáállása a férfihez viszont érhető, hiszen a férjét látja benne. A borotválkozós párhuzam – az, hogy Randallt ugyanazzal a pengével borotválta a tizedes (Edmund Digby-Jones), amit Claire még kétszáz év múlva is használt a férje arcán – gyönyörű volt, a Jamie megkorbácsolását bemutató flashback pedig egyszerre jogos és eltúlzott. Mert én elhiszem, hogy kétszáz ostorcsapás után így néz ki az ember háta, de a felhasznált művér mennyiségét akkor is soknak tartom. De legalább a sorozat készítői majd igényt tarthatnak jövőre egy legjobb sminkért járó Emmyre.

Dougal viselkedése a végén is tetszett, sőt, egészen meglepett, hogy mennyire babonás az öreg – az meg végképp, hogy számára teljesen logikus, hogy egy gyógyító higgyen a mágiában. A lépések pedig, amiket tett Claire biztonsága érdekében mai szemmel egyszerre tűnnek drasztikusnak és tökéletesen logikusnak. Jamie reakciója a fejleményekre valamilyen szinten dettó logikus, és még egész édes is – legalábbis az epizódot lezáró megjegyzése.

outlander6.4

Az már biztos, hogy ennél lassabb epizódot nem tudnak produkálni az alkotók – vagy ha igen, akkor tuti, hogy még én is bealszok a jövő héten –, viszont azt remélem, hogy a karakterábrázolás és a szövegkönyv ebben a részben bemutatott színvonalát tudják majd tartani. Mert ha igen, akkor wow.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

2 hozzászólás

  1. sokat gondolkodtam, hogy mi a fenéért tették bele ezt a jelenetet az angol tisztekkel, hiszen a könyvben nem volt benne. Végül arra jutottam, hogy talán a kor- és helyszellem ábrázolása miatt, a háttérben folyó hatalmi és politikai motivációk bemutatása miatt. Ez amúgy a könyvben nem volt valami fényesen kibontva, legalábbis az első kötetben. (Emlékeim szerint mindig úgy olvastam a könyvet, hogy közben szitkozódtam, milyen szr., mégis olvastam tovább, mert volt benne valami.)
    Szerintem is roppant lassú volt ez a rész – de az előzőek sem vágtáztak igazán.

    • Én sajnos nem olvastam a könyvet, úgyhogy ilyen szempontból nem tudom értékelni a sorozatot. Mindenesetre nekem tetszett, ahogy megoldották ezeket a beszélgetéseket, akkor is, ha a mai tévénéző nincs hozzászokva az ilyen hosszú jelenetekhez 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..