A kilencvenes években nagy népszerűségnek örvendő Pauly Shore-t sokan szidták kissé alpári (de szerintem igen vicces) stílusa miatt, azonban a mai vígjátékok nyomasztó sémáját követve, már mindenki visszasírja egyediségét.

kobunko.1

Mi történne, ha egy ősember egyszer csak a huszadik század végén találná magát? Vajon képes lenne beilleszkedni, vagy egyáltalán nem keltve feltűnést élné mindennapjait?

Dave (Sean Astin) eltökélt célja, hogy az iskolai bál végére kiás a kertjükben egy medencét, ezt rajta és barátján, Stoney-n (Pauly Shore) kívül nem tartja senki reálisnak. Dave-et pedig az hajtja leginkább, hogy újra a menő arcok között villoghasson, és végre visszahódíthassa szerelmét, Robynt (Megan Ward), akivel óvodában jártak vagy egy hetet. Kaliforniában elég gyakran vannak földrengések, így ügyet sem vetnek rá a srácok, ám amikor a leendő medence aljáról egy hatalmas jégtömböt ásnak elő, már azért megpiszkálja a fantáziájukat.

k

A jégtömb különös titkot őriz, vagyis inkább egy embert, és mit ad Isten, pont egy cro-magnoni ősember szabadul ki hűvös fogságából. Természetesen nem érti a körülötte lévő világot, így a srácok kezelésbe veszik, megfürdetik, levágják a haját, felöltöztetik és megmutatnak neki minden jót, amit a huszadik század csak kínálni tud. Így születik meg Link (Brendan Fraser), mint észt cserediák, aki rövid úton az iskola kedvence lesz – persze senki sem tudja valódi származását a két jómadáron kívül. De a dolgok valahogy szétcsúsznak, és a felelősség terhe olykor szokatlan dolgokra készteti az embert.

Azért azt be kell látnunk, hogy ez a történet nem valami nagyszabású, a forgatókönyvet valószínűleg igen gyorsan megírták, de mégis van benne valami spiritusz, ami miatt a mai napig örömmel emlékezünk vissza rá, és újranézve is vicces. Persze, amint a suliban az ősember visszatéréséről beszélnek, már sejteni lehet, hogy ez lesz a fő szál, sőt ezt még legalább kétszer eljátsszák nem egészen kilencven perc alatt, de mindennek ellenére működik a film.

kobunko.2

Pauly Shore zseniális a filmben, és nem csak azért, mert ő szolgáltatja a poénok nagy részét, hanem mert egy igencsak furcsa figurát alakít, akit nem érdekel senkinek sem a megjegyzése az öltözködésére vagy a stílusára. Ugyanakkor pont ő az, aki a helyes irányba tereli Dave-et, mikor a srácnak a morális iránytűje kissé elhajlik. Stoney karaktere az egyik kedvencem Shore-tól, és ezt pont ez az összetettsége érte el nálam.

Azonban nem csak Shore volt a szívem csücske a filmben, hanem a szemétládát, Mattet alakító Michael DeLuise, aki a mai napig az egyik kedvenc sci-fi színészem – játszott a SeaQuestben. Illetve Brendan Fraser, aki manapság már igencsak megkopott színész, de amikor a Kőbunkó készült még igen fiatal, és igen helyes volt – merem állítani, hogy szerkesztőségünk bármely tagja szívesen segédkezett volna neki a fürdőzésben.

kobunko.3

A Kőbunkó egy remek alkotás, ami képes húsz év távlatából is megnevettetni a nézőt – vajon gondolt erre bárki is, amikor készült? A mai vígjátékok zöme elbújhatna mögötte, mert ez a film képes úgy értéket közvetíteni, hogy az vicces és egyáltalán nem fekszi meg a gyomrunkat, de attól még emlékszünk rá.

A Mentalista rajongók pedig jól figyeljenek, mert egyik kedvencüket megtalálhatják. A filmben látható táncos jelenet pedig szalagavatóért kiált!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..