The Strain S01E11 – The Third Rail

Nem értem ezt a folytonos hullámozást, ami a sorozatot jellemzi – aztán rájöttem, hogy a legutóbbi részt a The Third Railt, más rendezte (Deran Sarafian), és hálás köszönetem, hogy végre visszatalált régi önmagára a széria, mármint a parafaktor terén.

The Strain S01E114

Nem sok történt az előző rész óta: Abraham leviszi kis csipet-csapatát a város metrórendszerébe, és alagútjaiba (klausztrofóbiásak figyelem), ami eléggé ijesztő, de egyszer s mind szakadtam rajta a röhögéstől – főleg, mikor Vasilyt láttam kúszni-mászni. Eközben Zack – mivel nem tud megmaradni a hátsó fertályán, magára hagyva az apja által ráaggatott gardedámját (Nora anyja), saját kis nyomozásba kezd.  Persze, hogy érik őt kisebb, de inkább nagyobb bajok – és ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy ez a kis adrenalinbomba, hogy a fenébe maradhatott életben? Majd a tetőpontnál Ephék megtalálják a milliós értékű koporsót, ami a Mesteré, és azt tervezik, hogy megölik – de már a kinyitással sem boldgulnak.

The Strain S01E113

Ez a rész javulást mutat – ha a korábbiakat veszem alapul. Több a vámpír, több a mészárlás, és határozottan több Vasilyt kaptam most, és ez jó. Kezdenek visszatalálni a horror irányvonalához, de volt valami, ami nagyon nem illett bele a képbe, és az Zack kis külön történetszála. Oké, én azt elhiszem, hogy anyás fiú meg minden, de akkor is lenne legalább egy kicsi túlélési ösztöne, és ne kóricáljon egyedül – olyan helyeken meg főleg nem, ami tele van emberre éhes dögökkel.

The Strain S01E112

Jó húzás volt Sarafian részéről a csatornás/alagutas helyszín. Nagyon kevés helyet tudnék mondani, ami ijesztőbb, mint egy sötét vagy rosszul megvilágított alagútrendszer, ahol bárhonnan lecsaphatnak az emberre. Az i-n a pont pedig a koporsó – ennél mocskosul királyabban kidolgozott tárgyal már rég találkoztam, és ha normálisan is ki lehetne nyitni, simán hazahoznám ágynak.

The Strain S01E111

Szóval, a The Third Rail a maga nemében nem rossz, határozott fejlődést mutat a korábbi három részhez képest, de a végjátéktól még messze vagyunk – igaz, hogy csak két rész van hátra, de még messze vagyunk. A Mester még mindig él (már előre is készítem a papírzsepit), Eph fejére még nincs rárakva a babérlevél, szóval, bármi lehetséges.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..