A Scorpion elérte nálam azt, amit még egy sorozatnak sem sikerült (filmnek igen): még a fele előtt kikapcsoltam az egészet, és nem akarom többet látni. Én nagyjából tíz perc alatt halálra untam magam, elkezdtem az Eredan Arenát nyomkodni a telefonomon, labdáztam a kutyával, egyéb hasznos tevékenységeket folytattam.
A második évadban is úgy jött ki a lépés, hogy a pörgős szezonnyitót (egy olyan rész követi, amit nagy általánosságban a legkevésbé szeretnek nézni és elemezni, ezt pedig már a The Blind Bankerrel kapcsolatban sem értettem, és azóta sem tudom felfogni. Jelen epizódunkat pár szóval nem tudnám összefoglalni, mindössze annyit tudok Continue Reading
By Orlissa
Bevallom, a Zöld íjász számomra olyan „fél szemmel nézős”-műsor – ami megy a tévében, amíg én alkotok valamit a laptopomon. Elég izgalmas benne a sztori és jó a pasi ahhoz, hogy megnézzem az új részt, viszont több karakter is idegesít, és nem tudnék koherensen beszélni a történetről. Viszont a második Continue Reading
Aki még csak találkozott a Xam’d: lost memorieszel, azt gondolhatná, hogy ez egy ízig-vérig Miyazaki mű, stílusát és grafikáját tekintve. Akik ebben hittek, annak csalódást kell okoznom, a szerző Masahiro Kawanabe néven fut, és él is – de szerencsére művében nem találtam kivetnivalót.
Számomra igen furcsa a Houdinit mini sorozatnak hívni: pusztán két epizód készült belőle, és uszkve két és fél órát igényel a megtekintése – magyarul egy hosszabb filmnek is lehetne tekinteni.
By 
By 
By 
By 
By 
