Pilotmustra: The Flash

Bevallom, a Zöld íjász számomra olyan „fél szemmel nézős”-műsor – ami megy a tévében, amíg én alkotok valamit a laptopomon. Elég izgalmas benne a sztori és jó a pasi ahhoz, hogy megnézzem az új részt, viszont több karakter is idegesít, és nem tudnék koherensen beszélni a történetről. Viszont a második évadban, mikor a spin-offra készülve behozták két epizód erejéig Barry Allent, a későbbi Flash-t, egészen megfogott a figura, és még az is felmerült bennem, hogy ősztől majd hétről-hétre nézni fogom a sorozatát. Aztán szembekerültem a pilottal, és rögtön romokba hullt eme elképzelésem.

Barry Allen (Grant Gustin) egy fiatal, zseniális, ám eléggé szétszórt, kicsit ügyetlen és kifejezetten kocka nyomszakértő a Central City-i rendőrségen. Barry édesanyját kiskorában megölték, a gyilkosságért pedig édesapját (John Wesley Shipp) csukták börtönbe – a srác viszont biztos abban, hogy apja ártatlan, és mindent meg is tesz, hogy ezt bizonyítsa. Miután gyerekkorában magára maradt, gyakorlatilag a helyi rendőrség egyik nyomozója, Joe West (Jesse L. Martin) nevelte fel, akinek lánya, Iris (Candince Patton), mindig is Barry legjobb barátja volt.

Történetünk kezdetén a rendkívül lelkes Barry, és a kevésbé izgatott Iris elindul, hogy megtekintse, ahogy beindítják a S.T.A.R. Laboratórium részecskegyorsítóját, ám a fő attrakcióról lemaradnak, mikor is egy tolvaj megpróbálja elrabolni Iris laptopját. Bár Barry megpróbálja visszaszerezni az ellopott gépet, végül mindössze egy vérző orrot sikerül szereznie, míg a napot a rendőrségre frissen került Eddie Thawne (Rick Cosnett) menti meg. Ám Barryék jobban is járnak, hogy idejekorán elmennek a laborból, mivel az negyvenöt perccel az indítás után felrobban, a robbanás pedig hatalmas vihart kavar – amiből egy villám pont Barryt találja el.

A srác kilenc hónappal később ébred fel a kómából, méghozzá a S.T.A.R. Laborban – legalábbis ami megmaradt belőle. Gondviselői a cég tulaja, a robbanást követően tolószékbe került Dr. Harrison Wells (Tom Cavanagh), és annak két munkatársa, Dr. Caitlin Snow (Danielle Panabaker) és Cisco Ramon (Carlos Valdez). Ám Barry ébredésében nem a helyszín a legmegdöbbentőbb: ha nem az, hogy izmai, ahelyett, hogy elsorvadtak volna, megerősödtek, ráadásul nemsokára azzal is szembe kell néznie, hogy a villámcsapás következtében emberfeletti sebességre – és öngyógyító képességre – tett szert.

Talán kezdjük azzal, hogy mi jó ebben a pilotban: Barry. Nagyjából vele kezdődik és ér véget a jó dolgok sora, bár azt meg kell hagyni, ha egy sztori főszereplőjét jól eltalálják, az na, jó, nem fél, de azért már negyed siker. Barry cuki, okos – haláli a nyomszakértős jelenete az elején –, találékony, talpraesett, elszánt, de éppen annyira ügyetlen és kelekótya, hogy minden egyéb pozitív tulajdonsága ne váljon zavaróvá, és a srác ne menjen át Gray Stuba. És igen, Grant Gustin is cuki, és a játéka is egész jó.

És akkor mi a rossz az epizódban? Minden egyéb.

Először is történet szinten értem én, hogy nehéz minden alapadatot belesűríteni egy pilotba, de ami itt ment, az már tényleg sok. Olyan szinten átnyargaltunk az eseményeken, hogy azok cseppet sem lettek hihetők – például én vágom, hogy Barry pont, a villám miatt rögtön felpattant a kóma után, és nem volt semmi baja, de akkor is logikátlan, hogy A, rögtön, simán elengedték a laborból; B, neki is az volt az első, hogy márpedig onnan lelép; C, a barátainak egy cseppet sem volt furcsa, hogy hirtelen ilyen jól van, és eszükbe se jutott, hogy gyorsan visszacibálják a laborba, vagy legalább egy kórházba. Az epizód gonosztevője kiforratlan, és, bár volt benne potenciál, felejthető. Nincsenek a jelentek közt rendes átkötések. A szereplők közti kapcsolatrendszer laza, megalapozatlan. Valamint gyakorlatilag egy az egyben kiiktatták azt a részt, mikor Barry megküzd annak feldolgozásával, hogy márpedig neki mostantól szuperereje van. Minderre igazából az lett volna a megoldás, ha a rendező dobbant egyet, és kiköveteli, hogy dupla pilotot csinálhasson, mert kilencven percben azért már rendesebben ki lehetett volna ezeket a dolgokat, és a Firefly óta tudjuk, hogy a dupla pilot azért nem lehetetlen – mondjuk azt meg elszúrta a Fox, de ezt most hagyjuk.

De magával a forgatókönyvvel, szövegszinten is vannak problémák: a szereplők megszólalásai általában vagy szájbarágósak, vagy túldramatizáltak (és pont ezáltal nevetségesek), vagy szimplán giccsesek. Valódi szellemességnek nem sok nyoma van, ahol viszont megjelenik, ott legtöbbször erőltetett. Mellesleg annyi klisé van benne, hogy az már fáj: természetesen van egy szerelmi háromszögünk, amiben Barry keményen friendzone-olva lett, természetesen a csaj észre sem veszi, hogy a srác érte epekedik. Természetesen senkinek sem tűnnek fel a rejtélyes bűncselekmények, amiket a robbanáskor szupererőket szerzett bűnözők követnek el, amíg Barry be nem kerül a képbe. Természetesen a pilotban meg kell halnia a zsaru társának, hogy újat kaphasson. Olyan problémákról pedig inkább már nem is beszélek, hogy a rosszfiúról pontosan olyan fantomkép készül – komolyan, tekintetre, hajra –, mint amilyen a rendőrségi fotója, vagy hogy a hatalmas Central City-i rendőrségen látszólag Barry az egyetlen nyomszakértő, de vele is úgy bánnak, mintha valami hülye kis tini lenne.

A legtöbb szereplő is borzalmas: Iris egy agyatlan liba, Cisco erőltetett (vágom én, hogy ő akar lenni a comic relief, csakhogy szegénykém nagyon idegesítő), Caitlin folyton olyan képet vág, mintha citromba harapott volna (jó, persze értem a hátterét, de akkor is túlzásokba esnek itt a készítők/a színésznő), West nyomozó folyton olyan képet vág, mintha mindjárt elbőgné magát (pedig Jesse L. Martin milyen jó volt már a RENT-ben! A mai napig libabőrös leszek az I’ll Cover You reprízétől, és ott még indokolt is a „mindjárt sírok”-arc), Wells pedig… Nos, Wells szimplán lapos.

Azt viszont aláírom, hogy az utolsó jelenet, nagyon-nagyon üt. Az wow. Most komolyan beszélek. Az az egy, cirka hatvan másodperces jelenet az, ami megmenti az egész pilot renoméját, mert ez a szcéna annyira csavaros, és annyi potenciál rejtőzik benne a sorozat jövőjére való tekintetben (és a DC tévés, Marvelre hajazó, szövevényes moziverzumához kötődő terveivel kapcsolatban, miután ebben a jelentben nem csak a Zöld íjászra, hanem Batmanre is utalnak), hogy azelőtt le a kalappal.

A pilot után abban biztos vagyok, hogy nem fogom nézni a sorozatot – talán, majd ha leadják magyarul, fél szemmel azért majd ránézek –, a jövője felől viszont kétségeim vannak. Egyfelől egy rész után úgy tetszik, hogy túl ingatag lábakon áll ahhoz, hogy ebből egy szilárd bázissal rendelkező szériát össze lehessen hozni, másfelől viszont, mondom, az utolsó jelenetben hatalmas a potenciál.