Ritka az olyan folytatás, ami sem nem jobb, sem nem rosszabb az elődjénél, hanem pont ugyanazt az élményt adja, mint az első. Következzék hát az Élőholtak Visszatérnek 2, avagy a hordók legyenek gyerekbiztosak is ezután.

 Élőholtak visszatérnek 22

Filmünk kezdőcselekménye nem sokban tér el az elsőétől: a katonaság nagy nehezen megfékezte az agyevő zombikat, hordókba zárták őket a veszélyes, életlre keltő gázzal együtt – ám szállítás közben az egyik leesik a kocsiról, és pont fiatal kis nyikhajok találják meg, akik ki is nyitják. Ezután persze elszabadul a pokol: az élőholtak kikelnek a sírjaikból, és egy-két élő is megzombul a gáz hatására, így a túlélőknek nincs más választásuk, mint összefogni.

 Élőholtak visszatérnek 23

Mindent el is árultam azzal, ha azt mondom, hogy ez a film minden tekintetben olyan mint az első rész – ami nagy teljesítmény ahhoz képest, hogy most más a rendező. Az érdemi különbség is csak annyiban merül ki, hogy itt tinik helyett egy kisrác és annak felnőtt ismerősei a hősök, akiket teljesen no name színészek formálnak meg, mégis valahogy ettől lesz hiteles ez a film is, akárcsak az első. És, amivel talán még egy hangyányit meghaladja az első részt, az az, hogy itt megtudjuk a zombik gyengepontját, és hőseink képesek ezzel elintézni őket – mivel a katonaság csak az utolsó öt percben ér oda, szokás szerint.

 Élőholtak visszatérnek 24

Közben elérkeztünk a legfontosabb dolog kitárgyalásához is: a zombik. Diplomás zombikutatóként nagy élmény volt látni intelligens, beszélő zombikat, de sajna a tudásuk megmaradásának tényét sajnos nem boncolgatja a film. Hiszem a Kaptárban is gáz alapú a vírus, ott viszont mindenki meghülyül, ellenben itt nagyon ravaszok – azért annyira már nem, hogy a csapdát elkerüljék, de az már megint egy másik könyvgerinc.

 Élőholtak visszatérnek 25

Utolsó szó jogán még ennyit: bár technikai szempontból nincs is a toppon ez az 1988-as film, aki igazán tudja értékelni a régi horrorokat, annak hamar a szívéhez és az agyához fog nőni az Élőholtak Visszatérnek 2. Mert bár kissé retró és senkit sem képes megijeszteni, attól még egy szerethető kis alkotás, amit csak ajánlani tudok – a harmadikra viszont ugyanezt már nem tudom elmondani.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .