Mivel magyarul egy időben jelent meg Bridget Jones kalandjait taglaló két kötet, így szerencsére nem kellett sokat várni a folytatásra – ellenben a harmadik könyvre kellett, ami több mint tíz évvel később jelent meg.
Igen, Bridget Jones vágya valóra vált, és összejött szerelmével, a fess Mark Darcyval – ám Bridget nem lenne az, aki, ha ezt a szép végkifejletet nem tudná elszúrni a rá következő hónapokban. Bridget persze már a rózsaszín fellegek közepette is kiszúrta, hogy Mark bizony nem szeret mosogatni, meg úgy a házimunkát is kerüli, illetve a munkahelyén is egyre több időt tölt a csábos Rebecca körül, aki vékony – és mint tudjuk ez Bridget vesszőparipája. De ha mindez nem lenne lég, akkor az anyja – most már ismét az apja oldalán – afrikai kirándulásokra jár, ahonnan magával is hoz egy helyi lakost, és szerencsétlent úgy mutogatja a szomszédságban, mint egy kiskutyát. Bridget új munkahelyén, a tévénél egész meg van elégedve saját teljesítményével, ám történik valami, ami a tavalyi tűzoltós incidenst is lekörözi. Ms. Jones pedig felejteni szeretne, ezért barátaival befizet egy thaiföldi kiruccanásra, ami a vártnál tovább húzódik – vagyis addig, míg egy daliás herceg fehér lovon be nem toppan.
Azt már az előző kötet óta tudjuk, hogy Bridget Jones olyan amilyen: kedves, szeleburdi, nem túl okos, ám talpraesett, és nem fél kiereszteni a hangját, ha a helyzet megkívánja. Bár végre nyugodt és megbízható életet remél Mark Darcyval, valójában ő az, aki ennek az útjába áll hóbortjaival, féltékenységével és azzal az eszméletlen cinizmusával – amit nem mellesleg annyira imádok tőle. Persze főhősünknek tavaly óta nem sikerült semmit sem leadni súlyából, vagy leszoknia káros szenvedélyeiről, ellenben kifogásokat remekül talált mindezekre.
Ellenben a thaiföldi esemény, amelyre azért ment el főhősünk, hogy kicsit kiszakadjon a mókuskerékből, és feltöltődve, újult erővel hozhassa helyre az elromlott dolgokat. Ám egy váratlan és bizarr szituáció kellős közepén találja magét Bridget, és ahelyett, hogy pánikolna (na, jó, csak egy picit) inkább feltalálja magát, és a saját kezébe veszi sorsának ama kis részletét, amit még irányítani képes.
Imádom Helen Fileding írói stílusát, a naplós formakerettel már alapból levett a lábamról, ám az a fanyar humor és szereplői önirónia, amit a könyvekben felvonultat, na, azt tanítani kéne. Volt, hogy annyira nevettem a könyvön, hogy a lapokon apró nedvességpöttyök jelentek meg, és percekig meg kellet szakítanom az olvasást. A könyvnek ez a másik hatalmas érdeme: olvastatja magát – egyszerűen úgy száguld végig az ember a betűkön, hogy észre sem veszi, és már eltelt a kötetben egy hónap.
Kénytelen vagyok összehasonlítani a filmmel, amiben szintén Renée Zellweger vállalta a főszerepet – meg mindünk legnagyobb örömére Colin Firth is –, ugyanis míg a könyvben Bridget egy jószándékú nő, aki önhibáján kívül mászott bele ekkora kulimászba, addig a filmben egy totál hülye libának állítják be. A Bridget Jones naplója 2 filmadaptációjában annyira nem sikerült eltalálni Bridget karakterét, hogy szinte egy teljesen más főszereplőt láttam viszont a képernyőn, mint a könyvben. Kizárólag a férfiakat sikerült jól eltalálni, bár mondjuk Mark Darcyval tényleg nem lehet mellé lőni.
Lássuk be, mindegyikőnkben van olykor egy személy, aki furán vicces, és kizárólag a hozzá legközelebbi emberek értik meg igazán ezt az énjét, és ebben rejlik Bridget Jones naplójának a valódi varázsa.
Szerző
One thought on “Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2. – Mindjárt megőrülök!”