Egy egyszerű, tucatszor látott és sablonos tinihorrora számítottam mikor úgy döntöttem, hogy megnézem a Ház az utca végén című filmet. Ehhez képest egy érdekes, és okos csavarral megfejelt, morális problémákat is feszegető horrort kaptam – na így kell belenyúlni a jóba.

House at the End of the Street

A tizenhét éves Elissa (Jennifer Lawrence) és édesanyja, Dr. Sarah Cassidy (Elisabeth Shue) nemrég költöztek a városba, így Elissának nem sok barátja akad, és mivel nem az a barátkozós fajta, így később is nehezen találja meg a hangot társaival. Kivétel ez alól Ryan Jacobson (Max Thieriot), aki a mellettük lévő, hátborzongató múlttal rendelkező ház egyetlen lakója. Évekkel korábban Ryan testvére, Carrie Anne egy baltával lemészárolta a szüleit, majd pedig elmenekült az erdőbe. A lányt azóta sem találták meg, a családból már csak Ryan él. A két kirekesztett, Elissa és Ryan között azonban már nem csak barátság kezdődik, hanem egy viszony is kialakulóban van, és mivel a lány szeretné, ha a srác ismét nyugodtan mutatkozhatna a városban, ezért elhívja egy buliba, ám ott nem várt dolgok történnek, ez pedig egy olyan lavinát indít el, ami felforgatja Elissa és Ryan életét.

hazazutcaszelen.2

Természetesen a Ház az utca végén egy tinihorror, ám felhasználván a szokásos klisés megoldásokat egy igazán egyedi és új színt visz a mára már elcsépelt műfajba. Az elején ugyan megtudunk egy szörnyű titkot, amit a ház őriz, ám jóval később kiderül, hogy nem az volt a film legdurvább fordulata. A színészek is kellően jól játszották a szerepüket, bár Jennifer Lawrence a szokásostól eltérően nem alakított nagyot, de egy kellemes kis ujjgyakorlat lehetett a számára Elissa Cassidy szerepe. Max Thieriot ügyesen hozta Ryan Jacobsont, mint a búskomor, melankolikus srácot, akit kirekesztett a világ – nem mellesleg meg hihetetlen kék szeme van.

Bár nem vagyok híve sem az előzményfilmeknek, sem a folytatásoknak, azért örömmel vettem volna, ha a Carrie Anne-nel történtek kapott volna egy önálló alkotást, ugyanis a filmben nem helyeztek erre a vonalra túl nagy hangsúlyt, amit egy kihagyott ziccernek tekintek. Pedig a testvérek és a szüleik kapcsolatának bővebb kifejtése segített volna abban, hogy még ütősebbé váljon a film.

hazazutcaszelen.1

Sajnos Ház az utca végén a nagy fordulata ellenére nem helyezett hangsúlyt az atmoszférateremtésre, sőt, ezt egy az egyben kihagyták a filmből – pedig egy kis árnyékolással és időhúzással micsoda feszültséget lehet volna teremteni a nézőben! Persze, értem én, hiszen itt nem szellemekről meg démoni lényekről esett szó, így a keret is szűkös volt ahhoz, hogy egyedi hangulatot kapjon a film, de azért egy próbát igazán tehettek volna.

A Ház az utca végén egy meglepően jó tinihorror, de persze a műfajában nem tud kiemelkedőt nyújtani – bár az is kétséges, hogy ez lehetséges-e egyáltalán –, de mindenképpen üdvözítő az újítási vágy az alkotók részéről.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .