Mondanám, hogy viccelek a könyv címével kapcsolatban, de az az igazság, hogy tényleg az Einsteinnel a Holdra szerepel a magyar kiadás borítóján, és mielőtt azt hinné bárki, hogy megint a fordítók kreatívkodtak kicsit, íme, az eredeti: Moonwalking with Einstein. A könyv címe fogott meg, mondván mekkora marhaság lehet ez, aztán a kezembe vettem, és leesett az állam. Ugyanis ez a kötet arról szól, hogyan is emlékezzünk szó szerint  a világon mindenre.

joshuafoer-ensteinnelaholdra

Joshua Foer újságíró, aki egy különös nap során látogatást tesz egy helyi kis múzeumban, ahol megtalálja a világ legerősebb emberének a képét – ez a momentum indítja el őt afelé, hogy ha tudjuk, ki a legerősebb, akkor vajon ki a legokosabb? Ezt persze megannyi módon lehet lemérni, pontosan ezért, mert ugyan tonnányi teszt áll az ember rendelkezésére, de valahogy egyik sem képes kétséget kizáróan megmutatni, vajon ki is a világ legokosabb embere. Kutatása során Foer rábukkan a memóriaversenyzőkre, akik évente összeülnek és hazai (az USA-ban járunk), illetve nemzetközi versenyek keretében döntik el, hogy ki az év memóriabajnoka.

Foer kapcsolatba lép velük, majd a hosszas beszélgetések barátságot szülnek, és egy olyan kíváncsiságot, ami arra vezeti az újságírót, hogy maga is csatlakozzon a mentális atléták büszke sorához. Ehhez azonban edzőre, edzéstervre, támogatóra és mindennapi gyakorlásra van szüksége – na, meg egy kis szerencsére is.

Rég olvastam már ennyire szórakoztató tudományos könyvet, mint az Einsteinnel a Holdra. Joshua Foer könyve tökéletesen egyensúlyoz a szórakoztatás és az ismeretterjesztés pengeélén, méghozzá úgy, hogy egy pillanatra sem esik le onnan. Ez azért is bravúros íráskészséget és sziporkázó humort jelent, mert végigvezeti az olvasót a memória tudományának, vagyis a mnemonikának több ezer éves történelmén, kezdvén az ókoriakkal, vegyítve a huszonegyedik századi tudományos áttörésekkel és megfűszerezve személyes tapasztalataival.

Az író évekig készítette eme művét, és azt kell mondanom megérte, ugyanis a versenyre való felkészülése mellett górcső alá veszi memória problémákkal küszködő embereket, az őket vizsgáló tudósokat – természetesen kínosan ügyelve arra, hogy a még ma is élő személyek kilétére ne derülhessen fény. Sosem gondoltam volna, hogy a memória, amit az egyik legfontosabb dolognak tartok a koponyámban, ilyen kis sérülékeny dolog, és fizikai sérüléstől kezdve a betegségekig rengeteg minden befolyásolhatja. Ugyanakkor korábbi, elfeledett, vagy vakvágányra jutott kutatásokat is elemez – mindenkinek javaslom a figyelmébe a fotografikus memóriáról szóló részt, illetve azt, hogy ezt a fogalmat a hétköznapokban mennyire rosszul használjuk.

Bármily hihetetlen a könyvnek van egy végső tanulsága, ami pontosan annyira bájos és humoros, mint az egész könyv – egy olyan apró konklúzió, ami annyira mélyen emberi, hogy akár bármelyikünkkel megtörténhet.

Most pedig menjen mindenki és építsen néhány memóriapalotát!

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .