Christopher Nolan új filmjét nagy felhajtás előzte meg. Rebesgették, hogy megszületik az új 2001: Űrodüsszeia – egy grandiózus űropera, egy vízió az emberiség jövőjéről a csillagok között. Habár néhány aspektusában (például a látványban) tényleg lenyűgöző lett a film, sajnos sok szempontból messze elmarad az elvárásoktól.

interstellar 1


Rögtön elsőnek: a történet. Azzal bizony vannak gondok! A világ súlyos élelmiszerválságban szenved, egymás után halnak ki búzafajták és egyre több a por és a penész a levegőben. Cooper (Matthew McConaughey), aki régen mérnök és pilóta volt, gazdálkodásra kényszerült, mint mindenki más – az emberek kétségbeesetten próbálják kitermelni, amit csak lehet, minden egyébbel (például a tudományos kutatásokkal) majdnem teljesen leállnak. Kiderül azonban, hogy a NASA titokban dolgozik egy terven: új lakható bolygót keresnek az űrben. Mi több, már küldtek felderítőket és vannak jelöltjeik is. Coopernek és egy kis csapatnak az lesz a feladata, hogy elrepüljön ezekhez a jelöltekhez és válasszon közülük.

interstellar 3

De hogy kerül Cooper a kukoricaföldről a NASA titkos bázisára? A lánya, Murph (Mackenzie Foy) szobájában lévő gravitációs anomália diktál neki koordinátákat. Furcsa? Ugyan. És hogyan utaznak el más galaxisokba, a lakható bolygókhoz? Hát valami lények segíteni akarnak az embereken, úgyhogy nyitnak egy féregjáratot a Szaturnusz közelében, amin keresztül gyorsan lehet nagy távolságot megtenni. Nem mondom, a végére minden összeáll, de Nolan egy annyira ősi sci-fi elemet vesz elő, hogy az már-már kínos, de minimum meghaladott. Nekem ott volt a csúcspont, ahol visszatérnek az első bolygó felszínéről – utána még volt pár jó jelenet, de főleg a vége fele valahogy szétesett az egész.

interstellar 6

Ehhez jön az, hogy a Csillagok között azzal reklámozza magát, hogy mennyire realista. Valóban meglátszik a tudósok és szakértők munkája – az eredmény annyira jó lett, hogy a jövőben kutatások alapjául szolgálnak majd bizonyos képi anyagok, melyeket csillagászati programokkal alkottak meg. Pontos volt az űrutazás, a súlytalanság ábrázolása is, és nem lehet panasz a bolygók felszínére, vagy a fekete lyukra sem. Ehhez képest a több dimenzió kérdésében és az időutazással kapcsolatban több volt a fiction, mint a science. Nem beszélve mondjuk a lehetetlen manőverről, ami azért sikerül, mert a pilóta tökös gyerek – az ilyen tipikus hollywoodi mozzanatok nagyon fájóak voltak.

Ahhoz képest, hogy mekkora színészek szerepeltek a filmben, nem láttunk semmi lenyűgözőt alakítás szempontjából. Anne Hathaway még egész jó, de a karakterét nagyon nehéz szeretni, Matthew McConaughey nem kapott túl nagy feladatot, így nem is csinált semmi különöset, és ez a helyzet Michael Caine-el és Matt Damonnal is. Pedig a legutóbbi karakterében van egy jó csavar, de hiába.

interstellar 4

A szereplőkkel alig lehet azonosulni. A film olyan végletekbe viszi el a szentimentalizmust, amit szerintem a legromantikusabb lelkű néző is túlzásnak tart majd. Nyilván drámai dolog, amikor az emberiség és a saját családja között kell, hogy válasszon az ember, de azért amikor tudósok a teljes faj jövőjét a „szeretet fizikai erejére” alapozva akarják eldönteni, az nekem sok volt. A történet legvégső csavarja, ami szintén ezzel kapcsolatos, simán kiábrándító. Ráadásul a szeretet ajnározása közben olyan dolgok sikkadnak el félúton, mint például Cooper családjának alaphangon sem ideális kapcsolathálója – ahol apuka imádja a lányát, de mondhatni le se tojja a fiát. Mert a szeretet ennyire nagyon fontos, ugyebár.

interstellar 5

Az a helyzet, hogy a robotok, főleg Tars, a legszerethetőbbek. Először talán bénának tűnnek, de hamar kiderül, milyen ötletes konstrukciók, és kilométerekkel emberibben viselkednek, mint az emberek. Tars áldozata például erősebbet ütött nálam, mint Cooperé.

interstellar 7

De, hogy azért jót is mondjak, a látvány tényleg elképesztően zseniális. A Szaturnusz eszméletlen, a féregjárat szintén, a fekete lyuktól a hideg rázott, és a bolygók felszíne is elképesztő ötletes. Csillagászat iránt akár minimálisan érdeklődőknek kétségkívül lesz pár katartikus pillanata. A zene a másik, ami kiemelkedő – természetesen Hans Zimmer munkája. Varázslatosan hozza az űroperás stílust, szinte önálló életet él és rengeteget emel a hangulaton.

interstellar 2

Összességében, a Csillagok között nekem sok szempontból csalódás volt. Habár látványilag tényleg úttörő, és a stílusa kétségkívül Nolan-minőség, a történet meg sem közelíti a rendező többi filmjének átgondoltságát, filozófiai megalapozottságát. Úgy tűnik, a 2001: Űrodüsszeiának továbbra sincs kihívója ebben a műfajban.

Szerző

Avatar
PillerEmi
Korábbi szerkesztő

Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

5 thoughts on “Szentimentális utazás az űrben – Csillagok között”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .