Az első könyv annyira fellelkesített, annyira bevonzott Miami fullasztó forgatagába, a véres teliholdas éjszakákba, a szemetes zacskók és szikék hideg világába, hogy alig vártam a folytatást. Az Agave Kiadó pedig volt szíves, és az első három könyvet egy időben adta ki – ennek meg az lett a folyománya, hogy amint végeztem a Drága, dolgos Dexterrel, már fejest is ugrottam a Dermedt, dacos Dexterbe.

dexter2.1

Dexter Morgan minden eddiginél jobban szeretne átlagos férfinak tűnni: új hobbit próbál elsajátítani, érdeklődni kezd a sportok iránt, szorosabbra fűzi kapcsolatát barátnőjével, Ritával, és annak két gyermekével, Astorral és Codyval, valamint az eddiginél is türelmesebben viselkedik húgával, Deborah-val. Dexternek elemi szüksége van ezekre az apróbb változtatásokra, ugyanis szépen felépített, és gondosan kezelt álarca megrepedt LaGuerta esete után. Doakes őrmester az egyetlen, aki a komplett rendőrőrsön gyanút fogott, és a férfi feltett szándéka, hogy lerántja a leplet a humoros és bájos Dexterről. Így hősünknek nem maradt más választása, mint elnyomni ösztönét, Sötét Utasát pedig a hátsó ülésre száműzni. De vajon meddig tudja fenntartani álcáját? És mi van, ha egy újabb, egyenrangú fél érkezik a városba, aki olyan megcsonkított hullákat hagy maga után, amitől még Dexternek is eláll a lélegzete?

A mostani kötetben egy sok tekintetben szelídített szörnyet kaptunk: Dexter ketrecbe zárta érzelmeit, vágyait, és minden tőle telhetőt megtett, hogy normális ember váljon belőle. Ez azért is érdekes, mert Dexter – és az olvasó – legnagyobb megdöbbenésére elkezdte élvezni ezeket a hétköznapi emberi dolgokat, kezdte megérteni, hogy a teljesen átlagos, az érzelmeikre hallgató egyének mit élvezhetnek a sörben vagy a fociban. Doakes pedig úgy körözött kedvenc sorozatgyilkosunk körül, mint egy bármikor lecsapni kész keselyű, ezzel még inkább frusztrálva őt – na, meg az Utast, aki, mint minden rendes, ketrecbe zárt vadállat, sokkal dühösebb lett.

Bára  Drága, dolgos Dexter most is vékonyka, még sem hagyott maga után olyan lecsapva-érzést, mint az első könyv, ehhez pedig az is hozzájárult, hogy a fő karaktereket és a fülledt floridai várost már nem kellett bemutatni. Lehetőséget adott a többi karakter mélyítésre, ennek köszönhetően láthattunk bele Deborah vívódásába, Rita örömébe, és a két gyerek titkába. Ezek az apróságok pedig megmutatták a szereplők sokkal mélyebb vonásait – volt, akinél olyan mélyet, hogy hátrahőköltem a döbbenettől.

A humor természetesen még most is egyedi és zseniális. Dexter, mint a kézhez szokott szörnyeteg emésztgeti újonnan támadt lelkesedését, ám mégis boncolgatja, szó szerint lecsupaszítja a hétköznapi dolgokat, mániákat és viselkedési formákat. Ezzel pedig egy olyan fricskát kaphat az olvasó, amit eddig még nem tapasztalhatott. Jeff Lindsay kellő humorral és arroganciával vegyes utálattal ír az érzelmeikre támaszkodó emberekről, vagyis rólunk – igazi görbe tükör ez minden olvasó számára, amin nemhogy illik, hanem egyenesen kötelező nevetni!

Amíg nem jött a Dupla Dexter, vagyis szám szerint a hatodik kötet, addig Drága, dolgos Dexter volt a kedvencem – de ne szaladjunk ennyire előre, inkább mártózzunk meg kicsit mi is abban a Miami holdfényben!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .