Alapvetően nem kedvelem az orosz műveket, ám az Éjszakai őrség alapötletének sikerült rávennie, hogy most az egyszer kivételt tegyek. A könyvnek köszönhetően már az egész Őrség-könyvfolyam büszke tulajdonosa vagyok, és megtanított arra, hogy az iskolában kötelezően tanított orosz irodalom csupán egy kis szelete a tőlünk keletre húzódó ország megannyi csodás művének.

ejszakaiorseg.1

A Fény és a Setét harca még mindig tart, ám mélyen elrejtve, a mi világunk szabályrendszerén túl helyezkedik el, azonban mégis szerves része annak. Anton Gorogyeckij az Éjszakai Őrség varázslója, aki annak ellenére, hogy másféle, mégis kedveli az olyan alacsonyabb fokozatú munkát, mint a járőrözés. Egy ilyen járőrözés során bukkan egy lányra, akinek feje felett egy sötét fergeteg kering és kapaszkodik. Anton ugyan megpróbálja elhessenteni ezt az árnyat, ám nem sikerül neki, és mégis magára kell hagynia a lányt, hiszen szólítja a kötelesség: egy vámpírt üldöz, aki egy olyan prédára les, aki talán maga is másféle. Mikor rájuk akad rájön, hogy ketten vannak, és az egyikük még csak be sincs jegyezve. Az egyikük meghal, míg a másik elmenekül, és vele együtt az áldozat is kereket old. Bár könnyű munkának tűnt, valami még sincs rendben, Anton pedig utólag rájön, hogy minden egy nagy játszma része, amelyet a Setétek irányítanak, és ahhoz, hogy sikerrel járjon, rá kell jönnie a célra. De vajon neki, Anton Gorogyeckijnek, egy alacsony rangú mágusnak és új társának, a bagoly alakba kényszerített Olgának van-e esélye rá, hogy megmentse Moszkvát?

Az író egy olyan káprázatos és végletekig átgondolt fantasy világot teremtett meg, ami példaértékű. Adott Moszkva, ahogy a hétköznapi ember ismeri, és ezen túl még megannyi létsík, homály, egyesség és paktum van nap, mint nap folyamatban, felmerülőben vagy eltűnőben, hogy joggal mondja ki a főszereplő, Anton, hogy abba bizony bele lehetne őrülni. De még ennél is kuszább az a viszonyrendszer, amit a Setét és a Fény hozott létre: egy évszázadok óta tartó szerződés keretében már nem gyilkolják le egymást a sötét és a fény hívei, ám ennek a paktumnak nagy ára van, hiszen ettől fogva hivatalos közegek, bírósági tárgyalások, licencek és egymásnak tett hivatalos engedmények alkotják a jó és a rossz küzdelmét.

A történet morális kérdéseket feszeget, és pont ez teszi nagyszerűvé, hiszen a jó vagy a rossz csupán aspektus kérdése: hogy tehetünk úgy rosszat, hogy közben a jó vezeti a kezünket, és hogy talán ez a szerződés az, ami gátat szab az őrületnek a földön – vagy pont ez idézi elő? Hiszen maguk a másfélék is olykor nehezen tudják felfogni saját szerepüket és helyzetüket, és mivel Anton a főszereplő, így leginkább az ő kétségeiről kapunk első kézből információkat, de hála a beszélgetéseinek Olgával vagy a főnökével, Borisszal, tudjuk, hogy bizony másokban is felmerültek hasonlók.

Mivel egyből a történet és a másfélék világának közepébe csöppenünk, így kell egy pár oldal, míg az olvasó számára tisztázódnak a dolgok, és ezt nem negatívumként említem. Nekem külön tetszett ez az in medias res kezdés, és az, hogy a történettel együtt fejtettem meg ennek az újfajta világnak a szabályait. Anton nem olyan szinten intelligens férfi, mint mondjuk egy fizikus, mégis megvan a magához való esze, a tapasztalata ahhoz, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Furfangos és logikus elméjének köszönhetően pedig képes észrevenni olyan apróságokat, aki felett a nagyok bizonyára átsiklottak volna.

Az Éjszakai Őrség egy ígéretes kezdet, egy apró megmártózás egy mély és komplex világban, és szerencsére az író is így gondolta, mert még öt könyv követte.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .