Komolyan mondom, hogy idén az American Horror Story során meg akarnak engem ölni! Szívinfarktusok egymás hegyén hátán, ha meg épp nem az infarktus, akkor depresszió – nem bírom én ezt az érzelmi terhelést!
A jó hír az, hogy végre lassan fény derül, hogy mi lesz az ikrekkel. Jimmy valahogy kiderítette, hogy hol vannak és szépen haza is cipelte őket Dandytől. Azonban ezzel Elsa kerül bajba, amiből Bette-ék mentik ki – de semmi sincs ingyen. Szóval így már jócskán a főnökasszony bögyében kezdenek lenni, és ebben abszolút igaza is van. És persze a helyzetet nem könnyíti az sem, hogy Richard még mindig vadászik a freakekre. Úgyhogy szerintem tíz perc alatt kitaláltunk mindent, ami még meg sem történt – ezt azonban nem nevezném hátránynak, hiszen hetek óta húzzák az agyunkat. Igazán ideje volt végre a tudtunkra hozni, hogy mi van. Persze ez felveti a kérdést, hogy mi lesz ezek után szegény kicsi Dandyvel?
És ha már Richardsnál tartunk. Most, hogy Maggie nem bizonyul a legjobb bérgyilkosnak – micsoda meglepetés! – kénytelen új módszerekhez folyamodni. Elvégre egy olyan úriember, mint ő, nem mocskolhatja be a kezét. Ennek eredményeképp tövig rághattuk a körmünket a társulat hölgyeiért. Az új eszköz Dell, ő pedig ki másnak esne neki, mint akit gyengének hisz? Viszont ennek eredményeképpen láthattunk egy fantasztikus apa-fia egymásra találást. Nagyon megható volt, még én is azt mondom. Megjegyezném, szerintem még bőven lesz Dell dolgaiból csetepaté, hiszen a társulat fele már amúgy is zabos volt rá. Nekem nagyon bejött, hogy egy kicsit előtérbe helyeztek egy olyan szereplőt, akiben semmi pláne nincs. Persze az ember azt várná, hogy a freakek között ők maguk lesznek a nagy számok, de Dell remekül ki van használva, és a színész is nagyszerűen játssza.
Tényleg nagyon jól játszik az érzelmekkel az évad, tulajdonképpen jobban, mint eddig bármelyik. És zseniális, hogy mindezek mellett nem lett kevésbé akciódús és körömrágós. Persze bizonyos szempontból – legalábbis a környezetet tekintve – többnyire sablonokat használnak az összes évadban, de abból mindig kihozzák a maximumot. Ehhez már azért tényleg tehetség kell és most ezt csúcsra járatják.
Ja, és egy fontos közlemény annak, aki még nem láttam (nem spoiler, nyugalom): Jimmy énekel! Én bevallom, kicsit untam már Elsa szólóit, az ikreket pedig valahogy egyáltalán nem kedveltem meg. Evan Peters azonban gyakorlatilag mindenkinek a kedvence, és végre ő is reflektorfénybe kerül a Freak Show-n belül. Úgyhogy húzzatok bele gyerekek, mert erről nem szabad lemaradni!
Szóval az idegeim már gyakorlatilag rongyokban lógnak, de még bírniuk kell, hiszen még közel sincs vége a történetnek. Azonban ha a hátralevő epizódok is ilyenek lesznek, akkor elkezdem gyűjteni a segélyt a pszichiátriai ellátásomra. Súlyos meghatódásom és depresszióm van! Az idegeim meg már úgy kifeszültek, hogy hegedülni lehet rajtuk, úgyhogy őket felajánlanám egy tehetséges művésznek. Csak aztán nyerjen vele díjat, vagy valami.
Szerző
