Szerintem a Dupla Dexter a legjobb kötete Jeff Lindsaynek: benne van minden, amit annyira szeretek a stílusában, emellett okos a rejtély, tetszetős Dexter újfajta gondolkodásmódja, és az is bejött, hogy a végén kiderült, hogy még engem, az olvasót is megvezetett. Bravó, bravó!

dupladexter.1

Dexter Morgan a szeretnivaló férj, a példás családapa, a jó testvér, és a precíz rendőrségi vérnyomelemző titulusokkal illetett férfi. Ám az éj leple alatt előbújik hátsó üléséről a Sötét Utas, és a sötétségbe veszve vadásszák le közösen leendő áldozatukat. Ezek minden esetben egy olyan prédák, akik kicsúsztak az igazságszolgáltatás fogaskerekei közül, így nem marad más, csak Dexter, hogy helyreállítsa a világ egyensúlyát – avagy kivigye a szemetet, kinek hogy tetszik. Viszont ezúttal Dexter fogaskerekei közé is porszem került, és nem is egy: nem elég, hogy egy szokatlan gyilkosság után gyanúsítottként kezelik őt kollégái, de még egy “küldetést” teljesítő hóhér is a nyomában van, aki ráadásul pontosan lemásolja Dexter gondosan megalkotott kis csomagjait.

Úgy tűnik Dexter ezúttal emberére akadt, mert a titokzatos idegen lépésről-lépésre közelebb jut áldozatához, mialatt már a távolból szorítja nyaka köré a hurkot. Dexter szinte senkihez sem fordulhat, csak húga, Deborah tudja róla az igazat. Vagyis akad még valaki, akinek a segítségét azonban inkább nem venné igénybe ez a már megszelidűlt szörnyeteg. Aztán történik valami, ami feléleszti Dexterben a valódi szörnyet, és jaj annak, aki az útjába kerül!

Ugyan ebben a kötetben a főszereplő, teljesítményét tekintve alulmúlja önmagát, vagyis az a briliáns és hideg, érzelemmentes logika, amit eddig megszokhattunk Dexter Morgantől, az szinte alig észrevehető – mégis a Dupla Dexter vált a kedvenc könyvemmé a sorozatban. Lenyűgözőnek tartom, ahogy az író megvezette Dextert, de úgy, hogy az olvasónak azért feltűnjön, ugyanakkor elrejtett több olyan apróságot is, ami nemcsak a főhősnek, hanem nekem is csak az utolsó pillanatban esett le.

A történet két fő szálon fut: egyszer a nyomozás Dexter ellen, egyszer pedig Dexter nyomozása a titokzatos személy ellen. A két vonal sok ponton fedi egymást, ezzel igazán meghökkentő és dinamikus pillanatokat szülve. Természetesen a finálé az, ami a leglenyűgözőbb ebben a könyvben, mikor a szálak végre összeérnek, és a pillanat, mikor minden érhetővé válik – többször újraolvastam ezt a pár oldalt, csakhogy biztosan ne veszítsek semmit szem elől.

Ugyan a már jól megszokott Dexter és Deborah-humor most háttérbe szorult, cserébe kaptunk egy nagy adag társadalomkritikát, és sok írói kiszólást is – ezen utóbbiak pedig különösen megmelengették a szívemet. Viszont akadt néhány momentum, ahol erőteljes logikai csúsztatást éreztem, talán ezeket jobban is ki tudta volna dolgozni az író.

A Dupla Dexter szerintem a legjobb és legcsavarosabb alkotása Jeff Lindsaynek, és ez csak akkor válik szomorúvá, mikor már az olvasó túljut a Dexter és a végső vágáson is, mert az annyira rossz lett, hogy legszívesebben felképeltem volna vele az írót.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

4 thoughts on “Jeff Lindsay: Dupla Dexter”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .