A DC univerzum lassan de biztosan felvenni látszik a harcot a Marvel feszes tempójával. Úgy tűnhetett, hogy a Smallville hatalmas sikere után hátradőltek kicsit, hagyva, hogy Nolan Batman-filmjei szépen arassanak – de ez vajmi kevés volt ahhoz a film- és sorozatőrülethez, amibe a Marvel fogott. A DC sötétebb világára való igény jelenlétét mutatja, hogy az Arrow, bár jócskán akadtak hibái, szinte azonnal nagy népszerűségre tett szert. Most pedig ugye már itt a Flash is, és a nagy crossover közeledtével úgy gondoltam, ideje lenne megnézni, milyen utat járt be a közönségkedvenc Zöld Íjász, saját sorozatában. Lássuk az első évadot!

arrow s01 1

Oliver Queen (Stephen Amell) unatkozó milliomos és playboy, aki egy jachtszerencsétlenség következtében öt évre eltűnik, utána pedig más emberként tér vissza, de ezt próbálja leplezni a külvilág elől. Az a határozott célja, hogy jóvátegye apja bűneit, és megtisztítsa a várost a korrupciótól. Hogy miért pont íj és nyíl, az kiderül a sorozat folyamán, ahogy az is, mi történt abban az öt évben Oliverrel.

arrow s01 2

Az Íjász persze nem akkora hős, mint Batman, vagy Superman (a DC húzónevei), de az Igazság Ligájának egyik alapító tagjaként mellékesnek sem mondható, sőt, eléggé közkedvelt. A sorozat alkotói sokáig mégsem találták meg egyedi stílusát – az évad első felében nagyon sok az „utánzás”. Mintha félnének, hogy csak Batmant lehet eladni, Oliver Queen otthona (mind a város, mind a konkrét birtok) és habitusa kísértetiesen hasonlít Nolan Bruce Wayne-jéhez. Ráadásul miközben próbál sötét lenni, Starling City annyira azért mégsem noir, mint Gotham, így az egész próbálkozás lóg a levegőben és eleinte Olivernek nincs igazán saját hangja. Ez az évad vége fele szerencsére sokat javul.

Year's En

Ahogy azt később a Flashnél tették, az Íjász történetét és szereplőit is megváltoztatták itt-ott a képregényhez képest. Ezek jórészt ötletes módosítások voltak, és sokat dobtak a sztorin. Oliver a képregényekben abszolút magányos farkas, itt viszont szerteágazó családot és egy helyes kis csapatot kap maga mellé. A családi vonal végig elég izgalmas, tele van hazugsággal és intrikával – Oliver anyját (Susanna Thompson) például eleinte nem lehetett hova tenni, de amikor kiderült, mi mindenbe ártotta bele magát, egész más fényben tűnt fel a teljes kép. Csapatra pedig mindenképp szükség volt, főleg azért, hogy kirángassák az Íjászt abból az elég fura alapfelfogásból, amiből kiindul. A legjobb új jövevény számomra egyértelműen Diggle (David Ramsey) – Oliver és közte nagyon szép dinamikát építettek ki, és a kémia is megvan, ahogy azt kell. Ráadásul Diggle többször magára veszi a Zöld Íjász jelmezt, így a sorozat már idejekorán sejteti, hogy a szuperhős karaktere túlmutathat Oliver Queenen.

arrow s01 4

A színészeknek kellet egy kis idő, mire belerázódtak a szerepekbe. Stephen Amell eleinte elég felemás teljesítményt nyújtott, és ezen nem segített az a sok indokolatlan hasizomvillantás, ami elvileg fanservice (és persze szép, meg minden), de a karakterre nézve elég hatásromboló volt. A csapat többi tagjával szintén hasonló gondok voltak: Felicity (Emily Bett Rickards) például hol teljesen jó volt, hol rémesen idegesítő. A színészi játék többször semmilyen, vagy ingadozó volt, de sokat javított a helyzeten a karakterek ügyes mozgatása – nem egyszer megesett, hogy egy addig jelentéktelennek tűnő szereplőről kiderült, hogy nem az, aminek látszik.

SCENE FROM EPISODE OF CW SERIES 'ARROW'

Az első évad történet szempontjából már sokkal erősebb. A flashbackek egyáltalán nem ügyetlenek, sőt, legalább annyira képzik a sztori gerincét, mint a jelenben játszódó események – ezt általában nehéz megoldani, de az Arrow alkotóinak kiválóan sikerült. Amellett, hogy itt is megjelennek az egy epizódos bűnözők, mindig van egy átfogóbb történetszál és egy nagyobb ellenség a háttérben, így minden epizódnak súlya van. Az összeesküvések a jelenben és a múltban egyaránt jól megkavarják a dolgokat, megmagyarázva az egész Queen család ingatag viszonyát a bizalomhoz. Bár évadközben nem egészen egyenletes a tempó, a zárás egyszerűen gyönyörű – az eseményekben végig megfigyelhető egy párhuzam, ami az évad vége fele egyre erősebb lesz, és végül nem akármilyen csúcspontot szolgáltat.

arrow s01 6

Az Arrow első évadában jóval kevesebb a képregényes kikacsintás, mint szeretném, de az Íjász karakterét szépen megalapozza. Az elég zavaró, hogy a Zöld Íjász nevet direkt nem használják, ráadásul érthetetlen miért, mert látszólag semmi célja nincs. Főleg, hogy Barrynek meg pont Oliver ajánlja a „Flash”-t. Ettől eltekintve is akadnak logikai bukfencek a sorozatban, a szereplők néha mintha kalapból húznák ki, mikor hogyan döntenek. Szerencsére mindezen hibákban már az első évad is jelentős javulást mutat. A végére az Arrow kialakítja saját stílusát, sikeresen felfrissíti az Íjász karakterét, és ügyesen végigvezeti a történetet egy igazán ütős csúcspontig. Bár van még mit dolgozni az Arrow-n, az első évad határozottan reménykedésre adhat okot a rajongók számára.

Szerző

Avatar
Korábbi szerkesztő

Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

4 thoughts on “Élet a Smallville után – Arrow, első évad”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .