policeacademy6_pic1

Ha a Rendőrakadémia 5-re azt mondtam, hogy messze nem tökéletes, akkor ez a hatodik filmre hatványozottan igaz. Nagy rajongója vagyok a szériának, egészen pici korom óta ezerszer megnéztem oda-vissza, ezért duplán szíven ütött, hogy a hatodik rész ennyire leszerepelt, és sajnos nem csak én érzem így, hanem már a mozipremier idején is távol állt ez a film attól, hogy kasszasiker legyen belőle.

policeacademy6_pic2

A városban egy rablóbanda ütötte fel a fejét, és a polgármester Harris kapitányra (G.W.Bailey) és Proctor hadnagyra (Lance Kinsey) bízta az ügyet. Egészen addig vezette a két ügyetlen rendőr a nyomozást, míg egyszer élesben össze nem futottak a huligánokkal, és hagyták őket elmenekülni, ezek után Harris-éknek Lassard parancsnok (George Gaynes) csapatával kell együtt dolgozniuk. Hightower (Bubba Smith), Hooks (Marion Ramsey), Jones (Michael Winslow), Tackleberry (David Graf), Callahan (Leslie Easterbrook) és a főnök unokaöccse, Nick (Matt McCoy) nagy erőkkel keresni kezdi a bandát, és rövidesen úgy tűnik kedvez nekik a szerencse: egy helyi múzeumba egy igen értékes gyémánt fog érkezni, amit a banda tagjai biztosan megpróbálnak majd ellopni, az Akadémia rendőrei pedig ott majd lecsaphatnának rájuk. Nickék meg is szervezik az akciót, ám az kudarcba fullad, a gyémánt nem várt módon eltűnik, a bűnözők pedig meglépnek vele. Lassard emberei így nyakig benne vannak a slamasztikában, és dolgukat csak megnehezíti a tény, hogy a rablás után nem sokkal a parancsnok irodájában találnak rá a lopott gyémántra. Kedvenc törvényőreink természetesen hisznek főnökük ártatlanságában, és mindent megtesznek, hogy tisztára mossák a nevét, és egyúttal őrizetbe vegyék a bandát.

policeacademy6_pic3

Nos, hol is kezdjem? Azt nem mondanám, hogy menthetetlenül rossz lett volna ez a rész, de tény, hogy közel nem nevettem annyit, mint a korábbi filmekben, sőt, néhol már kissé unalomba fulladt a sztori. Ennek ellenére azt sem állítom, hogy abszolút pocsék lenne a történet, mert az alapötlet – az eddigiekhez híven – zseniális, most azonban valahogy mégsem sikerült olyan jól kidolgozni, mint korábban. A „legfőbb gonosz” most kivételesen nem Harris és Proctor – ez annyira talán nem is baj, sőt, új színt visz a cselekménybe – hanem egészen konkrétan egy árnyalak. A férfinak kezdettől fogva csak az árnyékát látjuk, amint a bűnbanda rejtekhelyének egyik fala mögül beszél, és csak a film végén tudjuk meg, ki is ő valójában. Ismételten jó az elgondolás, csak a kivitelezés sántít. Egy árnyék-figura jelenléte tökéletesen tudná fokozni a feszültséget, és fenn tudná tartani a néző figyelmét, de számomra ő inkább röhejes volt sem mint félelmetes – és ezt most nem pozitív értelemben mondom. Engem ez az alak leginkább Zúzó úrra hasonlított a Tini Nindzsa Teknőcökből, akihez nagyjából úgy viszonyulok, mint a dalekokhoz a Ki vagy, Dokiból: sosem féltem tőlük, sőt, legtöbbször inkább csak kínomban röhögtem rajtuk.

policeacademy6_pic4

Ezen a ponton sajnos ki is fogytam a mondandómból, mindössze ennyit tudott kicsikarni belőlem a Rendőrakadémia 6, ezzel biztosan kijelenthetem, hogy ez a széria legrosszabb része. A hetedik film hál’ Istennek már mutat némi javulást, de arról bővebben nemsokára.

Szerző

Avatar
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Rendőrakadémia 6. (1989)”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .